Guruljanak a házak Ludoteca Kodalyiana

Guruljanak a házak
Ludoteca Kodalyiana

A Római Magyar Akadémián minden hónap egyik szombatján gyerekeket fogadtak. Magyarul beszélő gyerekeket, akik odakinn élnek, egyik szülőjük magyar. Két alkalommal tartottam már nekik énekes-zenés-rajzolós délelőttöt. Legutóbb, 2003. április 12-én. Mindenféle korú gyerekkel jöttek, totyogó kisbabától iskolásokig. Néha egyik szülővel, máskor mindkettővel. Legutóbb egyik olasz apa kért tőlem tanácsokat a nagyon eleven mozgású kisfia művészeti nevelésére. Igen, a művészeti témájú foglalkozásoktól remél segítséget a gyermeke neveléséhez. A neveléshez ötleteket kap, némi gondolati eligazítást. Otthonában alakítja tovább.

 1. K: Miért guruljanak a házak?

V: Játszunk velük. Dalból kezdjük: „Erre leltük földnek nyomát. Ki háza ez? Jó emberé. Jámbor ember lakik benne. Hej, regő rejtem, rejtem” Pentaton dal, szép a vége, felsuhan egy tiszta kvinttel. Nem a szokásos lefelé lépkedő pentakord.

 2. K: Miért nem szereted a lefelé sétáló pentakordos dalokat?

V: Mert a dúr dallamok felé mutatnak. Unalmasak. Keresem az érdekes végződésű dalokat, amelyek kicsit különlegesek, váratlanok. Az ötfokúság Kodály elgondolásából fakad; igaza volt, sokkal könnyebb tisztán énekelni ötfokú dalokat. Könnyebb improvizálni is ötfokúságban, szépen hangzik együtt.

 3. K: Miket improvizálsz?

V: Mindent, énekes beszélgetést, neveket, bármilyen énekes kommunikációt. A jó ember házát is énekeljük, és mindenfélét kitalálunk hozzá. „Milyen a te házad?” „Miből van a házad?” „Mit csinál a házad?” „Ki lakik benne?”

 4. K: Mit énekelnek ilyen kérdésekre?

V: Először a realitást: a ház kőből van, téglából, fából, betonból. Egy kis biztatásra megindulnak az ötletek: mézeskalácsból, búzából, almából. A törpe háza magokból, a tündérek háza virágsziromból, a madaraké gallyakból, a hétfejű sárkányé tűzből, a királykisasszonyé színaranyból. A gyerekek ötletei boldogan bugyborékolnak.

 5. K: Csak a mesebeli házaknak örülsz?

V: Nem. Nagyon örülök a személyes házaknak: A te házad miből van? Mondja, hogy mérges bogyóból. Kutya szőréből. Meséskönyvekből. Jégből. Egyszer azt mondta Árpád: „Kiabálásból”. Ezekből tájékozódom a gyerekeim lelki állapotáról.

 6. K: A házakat eljátsszátok?

V: Igen, eljátsszuk, megjelenítjük.

 7. K: Megmutatod nekik, milyen lehet a tűzből vagy a gallyakból levő ház?

V: Soha semmit sem mutatok meg. Megvárom, hogy önálló ötleteik támadjanak. Ha valamelyiknek sikerül, dicsérem, megnézzük, megcsodáljuk. De azonnal másfélét is mutatunk, másvalakiét. Többféle legyen.

 8. K: Miért legyen többféle?

V: Mert a gyerekek könnyen utánozzák egymást. Mindig hangsúlyozom, hogy: „azért jó, mert a tied, magad találtad ki”. Minél különlegesebb, annál jobb.

 9. K: Nem lehet nevetséges?

V: Nem, soha. Ha az oroszlán farkából van a ház, annál érdekesebb. Minden megoldás elfogadott, és semmit se nevetünk ki. Erre a komolyságra folyton tanítom a szülőket, tanítókat.

10. K: Nagy baj, ha kicsit nevetnek egy gyerek ötletén?

V: Nagy baj. Egyetlen kinevetés leblokkolhatja a kreativitás forrásait, elszégyelli magát, többet nem mond saját ötletet, esetleg semmit, vagy csak olyat, amit felnőttektől tanult. Az alkotás, az önálló képzelet nagyon finom, kényes képesség, könnyen sérül.

11. K: Hogyan játszottatok Rómában?

V: Kezdetben a „Kik laknak a házadban?” kérdésre mondtak mindenfélét: kengurutól nyusziig és vadkutyákig és hangyákig. Aztán a „Mit csinál a házad?” kérdésre találtak ki remek ötleteket. El is játszottuk valamennyit, a házak repültek és rezegtek és hajolgattak és dülöngéltek, majd gurultak.

12. K: Te is gurultál?

V: De mennyire! Nagyon szeretek a szőnyegen gurulni. Gurultunk mindannyian, lendülettel, erre-arra. Ezután rajzoltak, színeztek házakat. Eszter gondosan telirajzolta a házát állatokkal, kész állatkert lett, érdekes és sokféle. Csicsi absztrakt képet rajzolt, csupa színes, kanyargós vonalat és a végén sok-sok esőcseppet, amelyekkel kilyukasztotta a papírt. Közölte, hogy a házakra esik a sűrű eső, eláznak, a háztető beázik és mindenki kabátban ül a házban.

13. K: Bajt is rajzoltak?

V: Igen egy ötéves, nagyon tehetséges kisfiú összedőlt házakat rajzolt, amelyeket lebombáztak. Nem mondta, hogy sajnálja a lebombázott házakat, egészen tárgyilagos hangon közölte az eseményt. De azért nem bizonyos, hogy mindegy volt neki, bombáznak-e vagy sem.

14. K: Volt-e olyan gyerek, aki nehezen rajzolt?

V: Igen, a hétéves Olivér. Zárkózott, töprengő gyerek. Kérdezte is, hogy mit csináljon. Teljesen sematikus házat rajzolt, egyenes falakkal. Aztán a Scarlatti-szonátatétel megihlette (Schiff András zongorázta, remek lemezen), és a ház alá kerekeket rajzolt. Négy egyforma guruló kereket. A ház gurult.

15. K: Zenére gurult a ház?

V: Igen, zenére, a Scarlatti-darabra, azzal gurultunk a nagy szőnyegen. Amikor a rajzra került a sor, még tovább hallgattuk a zenét, közben rajzoltak.

16. K: Nem zajongtak közben?

V: Érdekes, hogy nem. Nagyon élvezték a rajzolást, még olyan gyerek is, aki külön ült, mert nem ismerte a gyerekeket, vagy nem volt kedve csatlakozni hozzájuk. Elmerülten rajzoltak. Ezután különleges program következett: átmentünk a kiállítás galériájába, és megnéztük Gross Arnold képeit. Nagy élmény volt, a gyerekek elmerültek a képek nézegetésébe, Szabó Győző igazgató felemelgette őket a képek magasságába, onnan nézték a különböző mese-témájú képeket. Egyszerre csak Olivér meglátta, hogy az egyik képen guruló ház van, kerekeken gurul, mint az ő rajzán. Valósággal ragyogott örömében.

17. K: Az Akadémia igazgatója maga emelgette a gyerekeket a kiállításon?

V: Bizony! Nagy örömmel emelgette őket. Ez a Római Magyar Akadémia szenzációja, ezért szeretek oda menni tanítani, a művészet otthon van náluk, már a gyerekek is odatalálnak.

18. K: Elmeséled Gross Arnoldnak Pesten, hogy milyen örömet szerzett a kiállított képeivel?

V: El én, megkeresem vele. Magyar gyerekeink itthon is szívesen gyönyörködnek a képeiben. A gyerekek nyelvén szól.

19. K: Vinnétek múzeumokba a gyerekeket?

V: Vinnénk ám, még a kisbabákat is. Testvérem a másfél éves unokájával járt szobrok és képek közé, ott mászkált Tomi négykézláb a szobrok körül, és élvezte, hogy körüljárhatja őket. A szobrok nagyon érdekeseknek bizonyultak. De a képek közül is sokat szívesen nézegetett.

20. K: Mitől függ az, hogy élvezi-e?

V: A felnőttől, aki vele van, teljes szívével, lelkével, szellemi energiáival. Mindig mi sugározzuk az indítást, a lelkesedést. Aztán megjelenik a mű, az alkotás, a művészet, az igazi. Az értéke, a belőle áradó alkotó energia megszóltja a gyereket. Mi, felnőttek, jelen vagyunk a magunk örömével, odaadásával, figyelmével. A teljes figyelmünkkel, nemcsak úgy imígy-amúgy, nagyjából, félfigyelemmel.

21. K: Mindig a teljes figyelmet prédikálod?

V: Mindig. Abból soha nem lehet elég. Minden gyerek legfontosabb igénye a felnőtteik teljes figyelme. Fontosabb, mint a ruhák, az ajándékok. A táplálék is lehet egyszerű. De a figyelem nem lehet silány, annak ragyognia kell. Tündökölni. Legfőképpen a művészetek körül. Hiszen az igaziak, a valódiak, az ihletésből származók maguktól ragyognak. Aki odafigyel, azt eltöltik a ragyogásukkal.