A relatív szolmizációs módszer hatása 3-8 éves gyermekek személyiségének formálására

A RELATÍV SZOLMIZÁCIÓS MÓDSZER HATÁSA 3–8 ÉVES GYERMEKEK SZEMÉLYISÉGÉNEK FORMÁLÁSÁRA*

Különlenyomat a Magyar Pedagógia 1967/1. számából

A zenei képességek fejlesztése a relatív szolmizáció módszerével kisgyermekkorban elkezdve igen eredményes. Ez az eredmény megfigyeléseink szerint a dallam- és ritmusfordulatok rögzítésén, változatos elmélyítésén alapul. Ez az elmélyítési mód sokféle ingert közvetít az idegpályákon, ezáltal széles körű transzferhatást eredményez. Ismert pedagógiai tapasztalat, hogy a tehetség mutatója a transzfer szélessége, amelyet a gyermek az oktatásban elér. Minél magasabb szinten áll valamely speciális képesség, annál szorosabb a kapcsolata az általános tehetséggel. Általános tehetség fejlesztésén értjük a gyermek intellektusával egységben valamennyi egyéb tulajdonságának fejlesztését, melynek része emocionális szférája, temperamentuma, fogékonysága, tevékenységének tónusa, tempója.

Mindennapos megfigyeléseink arra ösztönöztek bennünket, hogy összehasonlító vizsgálatokat végezzünk azonos korú gyermekcsoportok között. Így került sor a szombathelyi vizsgálatokra, amelyeket 100 szombathelyi óvodáskorú gyermekkel végeztünk 1962 és 1964 között. Ezek a vizsgálatok megmutatják, hogy a zenei képzésben részesült 50 gyermek mellkastágulásban, légzéskapacitásban, gimnasztikai gyakorlat megtanulásában, számtani készségben, tanulékonyságban jobb a kontrollként választott, minden vonatkozásban jól dolgozott és tanított, azonban ilyen speciális zenei képzésben nem részesült 50 gyermeknél. Ezeket az eredményeket az 1964-ben megtartott budapesti ISME-konferencián ismertettük.

Az 1963–1964-es tanévben figyelemmel kísértük azokat a gyermekeket, akik Szombathelyen énekes óvodából énekes iskolába kerültek. Ebben a tanévben ők már második osztályba jártak, 7-8 évesek voltak. Újabb vizsgálatsorozatunk tárgya a számtani készség és a helyesírással kapcsolatos megfigyelőkészség. A szombathelyi énekes osztályhoz számtani vizsgálatban két kontrollosztályt választottunk, helyesírási megfigyelésben hármat. A számtani feladatsor két alkalommal készült el, a helyesírási nyolc feladatsorból állt. A vizsgálatban részt vevő alsó tagozati szakfelügyelő véleményében annak adott kifejezést, hogy a legnagyobb különbség a zenei és a párhuzamos osztályok között a tanulók magatartásából adódott. A zenei osztály tagjai rendkívül gyorsan felkészültek, pontosan és figyelemmel dolgoztak, és a munkát semmiféle felesleges kérdezgetéssel nem zavarták. Amíg a zenei osztályban a tinták, füzetlapok kiosztása, a felkészülés átlag 8–12 perc alatt történt, addig a kontrollosztályok mindegyike 10–17 percnél többet fordított erre. (A továbbiakban a zenei osztályt Z-vel, a kontrollosztályt K-val jelöljük.) A K osztályban a nevelő sokkal többet magyarázgatott a feladatok megoldása előtt, és a gyermekek újra és újra megkérdeztek olyasmit, amit már előbb megbeszéltünk velük. („Hova írjuk a dátumot? Mennyi margót hagyjunk? Minden oldalra írjunk? Új sorba kezdjem?” stb.)

A számtani feladatokat a 2. osztályban a májusban éppen soron lévő anyagból választottuk. Az eredményeket a következő táblázat ábrázolja.

Egy gyermekre eső hibák átlaga az első feladatban:
Z első feladatában 1,53 megoldási idő 18,6 mp
K (Hámán) 2. a 5,08 megoldási idő 32,9 mp
K (Hámán) 2. b 5,43 megoldási idő 24,19 mp
Második feladatban az egy tanulóra eső hibák átlaga
Z 1,08 megoldási idő 16,08 nap
K (Hámán) 2,8 megoldási idő 27,0 nap
K (Hámán) 2,78 megoldási idő 15,36 nap

A helyesírással kapcsolatos megfigyelőkészség vizsgálata hétféle feladatsorból állt:

Hosszú és rövid mássalhangzós és magánhangzós szavak, mondatok hallás utáni, illetve képről történő leírása, hosszú magánhangzós és mássalhangzós szavak gyűjtése és leírása emlékezetből.

Az eredményeket az 1. és 2. sz. ábra tünteti fel.

Megjegyzendő, hogy a zenei csoportban egy-egy szó leírása átlagban 15-20 másodpercig tartott, míg a kontrollosztályokban az átlagidő 30 másodperc körül volt. A zenei osztály a hallás utáni dallamjegyzésben sajátította el könnyedségét és lendületes tempóját.

Ezeknek a megfigyeléseknek eredményeként az 1965–1966-os tanévben engedélyt kaptunk arra, hogy egy budapesti nevelőotthonban (II., Cseppkő út 74.) zenei csoportokat indítsunk. A nevelőotthonokban olyan gyermekeket helyeznek el, akiket szociális körülményeik miatt nem hagyhatnak a családban (szülők válása, betegsége, alkoholizmusa, börtönbüntetése stb.). A gyermekek helyzetükből adódóan több-kevesebb érzelmi sérülést hoznak magukkal, néhányan szomatikusan és pszichésen is retaldáltak, meglehetősen nehezen kezelhetők. Érzelmi sérüléseik következtében rendkívül szeretetigényesek, emocionális élményekre érzékenyen reagálnak. Azt tapasztaltuk, hogy szellemileg nem maradnak el a családban nevelkedő gyermekek mögött abban az esetben, ha az oktatás tárgya és módja leköti érdeklődésüket.

A Cseppkő úti Nevelőotthonban 4 óvodás csoporttal foglalkozunk 3–6 éves korig, összesen 80 gyermekkel. Valamennyi csoportban heti kétszeri énekfoglalkozást tartunk, azonkívül az óvónők naponta 5–10 percet énekelnek velük, vagy énekes játékot játszanak. Gyakran altatódallal altatnak, és énekszóval ébresztenek.

Az első iskolás osztállyal (6-7 éves gyermekek) heti 5 énekórát tartunk, ebből kétszer fél óra délelőtt órarendbe illesztve folyik, 4 óra pedig tanítás után.

Munkánk során a pszichológiai vizsgálatok többféle módját alkalmaztuk. Egyéni és csoportos megfigyeléseket végeztünk az óvodások foglalkozásain séták, énekes ébresztés vagy altatás, alkotó játék alkalmával, az iskolában pedig tanítás, szabadfoglalkozás, séta, játék és énekóra közben. Az iskolásokkal ezenkívül antropometriai méréseket, valamint egyéb vizsgálatokat végeztünk a zenei, olvasási, számolási, megfigyelési és mozgáskészség fejlődésére vonatkozóan.

Tapasztaltuk, hogy a gyermekek érzelmi világa gazdagodott, a mindennapos éneklés során, valamint azt, hogy érdeklődési körük kiszélesedett. Például Kodály Kis emberek dalai című kötetben előforduló új ismeretek: búza, aratás, ürge, fecske, pejkó stb. számtalan kérdést és megjegyzést eredményeztek. A dalokhoz játékokat találtak ki, az óvodások alkotó játékban ürgeöntést, fecskemamát és fiát, lovat és kiscsikót stb. játszottak. Arra a felszólításra, hogy „Találjatok ki ehhez az énekhez játékot!”, már 3-4 éves óvodás csoportból is több ötlet származott. 5 éves óvodások és a 6-7 éves iskolások egymás szavába vágva mondják el változatos játékötleteiket. (Ezekről jegyzőkönyvi feljegyzéseket készítünk.) Legkedvesebb játékaik éppen ezek a maguk alkotta játékok. Például „Zsong-bong a határ, fönn leng a madár”-hoz kitalált játék:

„Madár álljon a körbe, és az ének végén menjen oda valakihez, és madárnyelven beszéljen vele.” A nagycsoportos óvodások fáradhatatlanok az ötletekben: csipognak, kakukkolnak, kárognak, kelepelnek, fütyülnek. Az óvónők megjegyezték, hogy a dal tanulása óta erdei sétáikon egymást figyelmeztetik a madarak hangjára, megfigyelik, és a játékot új és új hangokkal gyarapítják.

A kísérleti első osztály 24 gyermekből áll, 12 fiú, 12 leány. A kontrollként választott Aga utcai Nevelőotthon első osztálya ugyanilyen összetételű. A megfigyelt gyermekeket úgy tekintjük, mintha véletlenszerűen választottuk volna ki őket a vizsgálat céljaira a rendezetlen szociális körülmények között élő gyermekek közül. Valóban nem fedezhető fel olyan torzítás, amely a véletlenszerűség ellen szólna. A két csoport születésnapjainak átlaga csak mintegy 2 hónappal tér el egymástól, az elvált szülők száma egyik csoportnál 10, a másiknál 9, a szülők betegsége és rossz lakásviszonyok miatt 4, illetve 5 gyermek került az otthonokba, mindkét otthonban 1-1 gyermek szülei voltak alkoholisták. A csoportok mind tanórákon, mind szabadidejükben nagyjából azonos beosztásban élnek. A kontrollosztályt a főváros egyik legjobban vezetett nevelőotthonából választottuk, ahol a gyermekek élelmezése, ellátása és nevelése igen jó.

A különbség csak annyi, hogy a zenei csoport a hét 5 napján kap énekórát a Kodály-féle relatív szolmizációs módszerrel, sok játékos, ritmikus mozgással. A zenei írás-olvasás megalapozását igen változatosan végezzük, válogatva az auditív, vizuális és kinesztetikus ingereket.

A sokoldalú, harmonikusan fejlett személyiség kialakításában ez a fajta képzésmód itt is igen eredményesnek látszik. A képességek és az érdeklődés sokoldalú fejlődése között a legszorosabb összefüggés áll fenn. A zenei képességek fejlődése is olyan tevékenységek során jön létre, amelyeket az érdeklődés ösztönöz. Megfigyeltük az énekes osztály tevékenységét oly módon, hogy feljegyeztük a kollektív érdeklődés perceit 1966. január 11-től április 29-ig 19 énekórán, heti két alkalommal, megjelölve az érdeklődés tárgyát is. Feljegyzéseinkből kiderült, hogy a csoport együttes intenzív tevékenységét az első hónapokban a mese, a mozgással kapcsolatos és a ritmussal kapcsolatos gyakorlatok váltották ki. Ezeket azonban fokozatosan kiszorították a dallammal kapcsolatos feladatok: dallamfordulatok összehasonlítása, azonos dallamfordulatok gyűjtése emlékezetből, kottaképen látott három dallamfordulat közül a hangszerről vagy dúdolásból hallott dallamfordulat kiválasztása, táblán látott dallamból az azonos vagy hasonló dallamfordulatok kikeresése, alkotó játékok dallammal-ritmussal, dallammemorizálás (a táblára írt dallamból egyes ütemeket kitörlünk mindaddig, míg az egész dallamot fejből szolmizálják), dallamfelismerés kézjelről, tanult dal kottába szedése (a dallamot táblára írjuk, miközben a tanító készakarva ejtett hibáit kirobbanó örömmel jelzik). A hibák megfigyelésére irányuló képességet vizuális és auditív feladatoknál egyaránt tervszerűen neveljük a gyermekben, mert ez egyrészt a szándékos figyelem hatékony segítője, másrészt a kritikai érzék fejlesztője. A 3. és 4. sz. ábrák tükrözik az érdeklődés intenzitásának emelkedését, főként a dallammal kapcsolatos tevékenységek terén, egyszersmind azonban az érzelmi labilitás következtében létrejött ingadozásokat is.

Érdekes megfigyelés volt, hogy a gyermekekben az énekes körjáték öröme is csak hosszú hónapok nevelőmunkája eredményeképp alakult ki. Eleinte lökdösődtek és veszekedtek, a játék gyakran kudarcba fúlt. Később egyöntetű ritmikus mozgásuk és szépen hangzó énekük alakította ki a játék örömeit. Az énektanítás folyamán figyelemmel kísérjük az esztétikai érzelmek fejlődését zenehallgatásban és szép éneklésben. Zenehallgatást a nevelő éneke, furulyajátéka és az iskolának valamint a patronáló zenei osztály kamarakórusának bemutatója jelentett (kizárólag élőzene). A zenehallgatás mindig rendkívüli élmény számukra, ezt tükrözik azok a feljegyzések, amelyekben a nevelők rögzítették a gyermekek megnyilatkozásait.

Az eleven zene hallgatása a nehezebben irányítható gyermekek számára nevelő eszközünk.

Feljegyzéseket készítettünk morális érzelmeik fejlődésére vonatkozóan is. Az első hónapokban nagyon sokat veszekedtek, verekedtek. Egymást túlkiabálták, duzzogtak és zajongtak, ha a másik jutalmat vagy dicséretet kapott. Az osztály közösségében egyetlen gyermek szava sem hatott a többire. Úgy tűnt, inkább akadályozták egymást, semmint segítették volna. Ennek a magatartásnak számtalan megnyilatkozását látjuk ma is, azonban a szaporodó feljegyzésekből egy új közösség arculata kezd kibontakozni. A csoportok egymás közti versenyét minden csoportból a csoport által választott gyermek bírálja el; amint tapasztaljuk, rendkívül igazságosan. Az óra végén elhangzott kérdésekre: „Ki érzi magáról, hogy kifogástalanul viselkedett?”, csak a valóban jók emelkednek fel. Előfordulhat, hogy a következő kérdésre: „T. Feri vagy H. Laci miért nem álltál fel?”, ilyen válaszok érkeznek: „A ritmusolvasásnál nem figyeltem oda.” „Óra elején rendetlenkedtem.” „Pad alatt papírhajóval játszottam, csak később kezdtem figyelni.”

Mindezek a megnyilatkozások morális érzelmeik fejlődését jelzik. Kifejezett fejlődést tapasztaltunk a tekintetben is, ahogy a csoportok (az osztályt padsoronként szó-, mi- és dó-csoportnak nevezzük) öntudata fejlődött. Egymást biztatják, ösztönzik, figyelmeztetik, ha a csoportok versenyéről van szó. A bírálatot mindig ők maguk végzik. Áprilisban már ilyen megjegyzések is elhangzottak: „A szó-csoport győzött volna, de K. Laci nem segített a csoportjának.” Majd ilyen kérdésre: „Mi a véleményed G. Éva, ki rontotta el a -csoport eredményét?”, a válasz: „Én. Énekeljük el újra, most odafigyelek.”

Kottaolvasási kedvük megindítására egy-egy gyermeknek jutalmul kis kottalapocskákat adtunk kétütemes ritmus- vagy dallamfordulattal. A gyermekek lázas kíváncsisággal böngészték a „titkot”. Később megfigyeltük, hogy minden kottakép ilyen érdeklődést keltett föl bennük; előbb keresték ki a gyermekújságból a kottát, mint a képet. Az 5 vonalra írt jelek megfejtése intellektuális élményt jelentett számukra. Ezt az élményt látjuk felbukkanni a dallamfordulatok összehasonlítása esetén az azonosságok és különbségek megfigyelésénél is. Ezen a területen főként a fiúk jeleskedtek, gyakran azok a fiúk, akiket néha fél napig sem lehet kimozdítni zárkózott tunyaságukból. A megfigyelőkészség fejlettségét tapasztaljuk az őket körülvevő valóság: növények, állatok, emberek, képek megfigyelésében is. Erre vonatkozóan új vizsgálatsorozat tervét készítettük el az OPI biológiai tanszékével, amelyet az 1966–1967-es tanévben kezdtünk meg.

A megfigyelések után áttérek a vizsgálatokon alapuló eredmények ismertetésére.

Az antropometriai vizsgálatokat Dr. Eiben Ottó antropológus végezte. Novemberben végzett antropometriai mérései azt mutatják, hogy a Z és K csoport testi fejlettsége hozzávetőleg azonos. A januárban megismételt mérések eredményét az 5. és 6. ábrák mutatják. Vizsgálatainak adatait értékelve megállapíthatjuk, hogy a mellkastágulás és a vitális kapacitás a zenei csoportoknál jobb. Ez az eredmény feltűnő, hiszen itt csupán öt hónapos éneklés okozhatja a különbséget.

A számolási készség vizsgálata több részfeladatból állt, novemberben a 6-os számkörből, januárban a 10-es számkörből. Az egyik feladat kirakott korongok bizonyos számra való kiegészítése volt. Összehasonlítottuk a mechanikusan és az értelmesen megoldott feladatok számát az alábbi táblázat szerint.

Zenei osztály Kontrollosztály
I. vizsg. II. vizsg. I. vizsg. II. vizsg.
jól megoldotta mechanikusan 47,8% 13,2% 69,5% 21,7%
jól megoldotta értelmesen 47,8% 82,4% 21,6% 69,5%
nem oldotta meg 4,4% 4,4% 8,8% 8,8%

Csoportos vizsgálatunkban 12 feladatot adtunk, 25 mp max. időn belül. A Z csoport 50%-a nyújtott hibátlan teljesítményt a K csoport 30.4%-ával szemben. Az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtott a Z 68,1%-a, míg a K-nak csak 56,4%-a.

A hangzófelismerés az első osztály első félévének fontos feladata. Próbáinkat három feladattal végeztük:

  1. mássalhangzó felismerése,
  2. adott szóban adott mássalhangzó megtalálása (elején, közepén vagy végén),
  3. adott beszédhanggal kezdődő szó keresése.

Összehasonlítva a vizsgált eredményeket, azt tapasztaltuk, hogy az a) feladatban a novemberi vizsgálatnál a K csoport teljesítménye jobb: 65,2%. A Z csoportnál 8,7%-kal kevesebb, azaz 56,5%. Januárban már a Z mutatkozott jobbnak, teljesítménye 70,8%, míg a K-é 69,5%. A két teljesítmény közötti differencia nem nagy, azonban a Z emelkedése novemberi teljesítményéhez képest erőteljes, 14,3%-kal javult, míg a K csak 4,3%-kal fejlődött. A b) feladatban már a novemberi vizsgálat is a Z jobb teljesítményét bizonyítja, ami a második vizsgálatra még 14,2%-kal javult.

A feladat következő része szavak kereséséből állt: felszólítottuk a gyermekeket, hogy mondjanak olyan szavakat, amelyekben t hang van.

Ebben a feladatban:

a Z csoport                         30,4%-a,         a K       10,7%-a          mondott          3 helyes szót

a Z csoport                        26,3%-a,         a K       21,7%-a          mondott          2 helyes szót

a Z csoport                         17,3%-a,         a K       41,6%-a          mondott          1 helyes szót

a Z csoport                         26,0%-a,         a K       26,0%-a          mondott          0 helyes szót

A második vizsgálatban

a Z csoport                         29,2%-a,         a K       26,3%-a          mondott          3 helyes szót

a Z csoport                         25,0%-a,         a K       30,4%-a          mondott          2 helyes szót

a Z csoport                         1,6%-a,                       a K       17,3%-a          mondott          1 helyes szót

a Z csoport                         4,2%-a,                       a K       26,0%-a          mondott          0 helyes szót.

A vizsgálatban legfeltűnőbb a 0 pontot elért gyermekek száma. A zenei csoport gyenge szereplőinek teljesítménye a két vizsgálat között 21,8%-os emelkedést mutat, míg a kontrollé semmit.

Az olvasási feladatsorban kétbetűs, hárombetűs és két szótagú szavak olvasása szerepelt. Az első vizsgálat idején a kétbetűs szavakat a Z jobban olvasta, 93,7%-os teljesítményt nyújtott, míg a K 64,4%-ot. A hárombetűs és kéttagú szavak olvasásánál viszont novemberben a K nyújtott jobb teljesítményt. A második vizsgálatnál mindenben a Z eredményei jobbak.

A második vizsgálat eredményei:

kétbetűs                 Z         93,7%             K         78,1%

hárombetűs                        Z         89,5%             K         76,0%

kétszótagos                        Z         91,6%             K         78,2%

Az utolsó feladat mondatszerkesztés volt. A tanulók azt a feladatot kapták, hogy mondjanak egy mondatot azzal a szóval, amit elolvastak. Az első vizsgálatnál a Z mind a két- és hárombetűs, mind a két szótagú szavakkal való mondatszerkesztésben jobbnak bizonyult. A kétbetűs szavakkal való mondatszerkesztésben a két csoport közötti eltérés csaknem szignifikáns a Z javára. A második vizsgálatnál a Z a kétbetűs valamint a két szótagú szavakkal alkotott mondatok szerkesztésében ért el jobb eredményt, a hárombetűs szavakkal történő mondatszerkesztésben viszont a K nyújtott valamivel jobb teljesítményt.

Április hónapban a gyermekek mozgáskészségét vizsgáltuk meg Enyedi Siegfried testnevelő pszichológussal. Feladatként szabadgyakorlati elemeket állítottunk össze a következő ritmusképletekre:

Az „A” és „B” gyakorlatban csak felsővégtag-mozgásokat alkalmaztunk. Mind mozgási, mind ritmikai szempontból a legegyszerűbb az „A” gyakorlat, komplikáltabb a „B”. A „C” gyakorlat problémája a felső és alsó végtagok ellentétes irányú együttes mozgása. A 7., 8., 9. ábrák a megoldásokat szemléltetik.

A mozgásvizsgálat második része egy rövid mesébe épített kilenc mozgásforma emlékezetből való felidézése volt (gólya jár, béka ül, béka ugrál, fa áll, rajta madár ül, elrepült, harkály kopog, nyúl bukfencezik, gólya hazasétál). A mesét egyszer elmondtuk a gyermekeknek, miközben ők a fent leírt mozgásokat eljátszották. (Egy-egy alkalommal 3 gyermekkel dolgoztunk.) Ezután egyénenként játszattuk el a mesét csupán a mozdulatok ábrázolásával. Ennél a vizsgálatnál elsősorban a Z csoport ötletessége tűnt fel, mozgásuk árnyaltabb, színesebb volt, könnyedén improvizáltak. A mese mozgásos elemeinek logikai sorrendben való reprodukálása a memória és a logikai érzék alapjainak próbája volt. Az ábrák tükrözik, hogy a Z csoporthoz tartozók a mesében adott mozdulatokat biztosabban adták vissza. A 10. sz. ábra mutatja a K csoport teljesítményének esését, már a második mozgás momentumánál. Feltűnő volt, hogy a K csoport sok tagja összecserélte a mozdulatokat már a második frázistól kezdve, noha a mese felépítése teljesen logikus volt. Összesen 34 csere fordult elő a K csoportban, míg a Z csoportnál csak 20. Vizsgálatunkból arra a következtetésre jutottunk, hogy a zenei készségeknek az értelmi képességeken alapuló fejlesztése a mozgáskészség fejlesztését is szolgálta. A vizsgálat részletes elemzése augusztus 17-én a budapesti Nemzeti Orvoskongresszuson hangzott el.

ÁBRÁK

 

 

* Az előadás az 1966. évi zenepedagógiai konferencián (Interlochen, USA) hangzott el.