Dallamvarázs tábor beszámolója 2020

Dallamvarázs tábor Győrújbaráton 2020.

Dallamvarázs csapat Szanyban, Kokas Klára szülőháza előtt

13. alkalommal szerveztük a gyönyörű Sokorói-dombság lábánál lévő Győrújbarátra a Kokas-pedagógiai módszerére épülő tehetségfejlesztő Dallamvarázs táborunkat.

Az idei szervezés nehezebb volt, mivel a pandémiás helyzet adta szabályoknak is meg kellett felelni. Mint minden évben a gyerekek, fiatalok harmonikus testi-lelki fejlesztése, fejlődése alapvető célunk volt, és ezt megfelelően biztosította a környezet is. Most más jellegű elvárásokkal is szembe kellett nézni, de a helyszín adta harmónia, a szülők, és a résztvevők igénye és szüksége erre az együtt töltött 5 napra, felülírta a rossz érzéseket. 

A kellemes augusztusi hétfő reggelen 37 gyermek és fiatal érkezését vártuk a lelki felfrissülést is ígérő győrújbaráti Apor Vilmos Lelkigyakorlatos Ház árnyékos teraszán. Szüleikkel érkeztek ők, azaz dallamvarázslók. A teraszon regisztráltunk, szülőket a házba nem engedhettük be, ezért a tábornyitót is itt tartottuk. Tájékoztattuk a szülőket a heti programokról, és meghívtuk őket a pénteki zárókoncertre. 

Sok éve zajlanak úgy a táboraink, hogy kicsi és nagy együtt vesz rajta részt, együtt egymásnak zenélünk, természetet járunk, alkotunk. Legfiatalabb táborozónk 10 éves, a legidősebb 22 éves volt. Fontos célkitűzésünk, hogy indirekt módon egymástól tanuljanak a dallamvarázslók. Tehetségük feltétel, nehézség és szorongás nélkül spontán kibontakozzon. Ennyi év tapasztalatával biztosan mondhatjuk, hogy ez működik, ez sikerül, és ennek legfőbb bizonyítéka, hogy van olyan táborozónk, aki még pocakban kezdte, mikor a bátyját hozták szülei. A szülők is érzik az itt töltött időnek a hatását. Van, aki terápiás hatásról beszél, van aki az alkotó szabadság örömét, és eredményét hangsúlyozza, de olyan is van, aki a természet-zene-alkotás harmóniáját emeli ki. Nem jellemző, hogy ezt máshol megtapasztalja a gyermek, a fiatal- mondják a szülők, és a már ezt megfogalmazni tudó résztvevő is. 

A Kokas-pedagógia szellemiségét, módszertanát követve, minden reggel a reggeli rutinok – zenés ébresztő, reggeli torna, reggeli – után találkoznak a dallamvarázslók a zenebefogadás, a közös dalolás, térbeli mozgás improvizatív szabadságával, melyben megszületnek a személyiségfejlesztő harmonikus élmények. Mit jelent ez? A napot indító Dallamvarázs-foglalkozás „klasszikus” Kokas-foglalkozás. A Kokas-foglalkozásvezetők, azaz mi, a tábor Kokas-foglalkozásvezetői, és oktatói előkészülünk dallal, és zenével. Minden nap más a dal, zene, és természetesen a foglalkozásvezető személye is. Ez is fontos, hiszen mi magunk is fejlődünk a táborban töltött időben. Sőt szívesen látjuk, és segítjük a tanfolyamainkon végzett hallgatókat is, hogy gyakorló lehetőséget biztosítsunk számukra. Idén is volt ilyen társunk a foglalkozásvezetésben, színes élményekkel gazdagodtunk általa. 

Kokas-foglalkozás a táborban

A természeti kirándulásainkat is ötvöztük a foglalkozásainkba, játszottunk erdős dallal, vagy a szanyi napunkon Rába folyóval kapcsolatos népdallal, vagy az éjszakai túrához köthető csillagos népdallal. A dalos játék után nagy zenékkel találkozhattak a dallamvarázslók, spontán mozgással a térben gyönyörű történetek születtek. Mindennap akadtak, akik szívesen bemutatták a zenei részletre történeteiket szóló táncukba. Táncoltunk Steve Reich-re, Bach-ra, Mozartra, Bartókra. A zenemozgás után az élményeket önkifejező alkotásban jelenítettük meg. Steve Reich a helyzethez igazodott, és maszkokat festettünk vele temperával. Szkubán Judittal közösen vezetve a Dallamvarázs foglalkozásunkat, sikerült a maszkviselési szabályokat kokasosan feldolgozni. 

A keddi Mozart természeti élményeket is hívott elő, papírhengerre alkottunk vízfestékkel. Ez a térbeli alkotás különös látásmóddal gazdagított bennünket, és a dallamvarázslókat. Megszülettek a henger alakú erdők, mezők. Pazar volt, köszönjük Pauer Erikának, aki vezette ezt a foglalkozást, a tanfolyamon tanultakból kitűnően „vizsgázott”. Szerdán a nagy napunkon papírszalagokból születtek alkotások, mindezt Bach kísérte. Csütörtökön Bartók csukott szemmel alkotott krétákkal hatalmas papírokra, nagy meglepetés volt kinek mi született. Mennyire élvezték, mikor a vizualitás csak zenemozgással hagyott nyomot a papírra. Pénteken pedig a Mozart áriára terméskép született.

Mozart papírhengeren

A zene nem csak az önkifejező mozgással, és alkotással volt jelen a napjainkban. Már az első nap kora este az éjszakai túra előtt, tehetséges fiataljaink adtak nekünk egy csodálatos házi hangversenyt. Tehetséggondozó értéke leírhatatlan ennek az eseménynek. A négyek, akik néha öt – mi így nevezzük a két testvérpárt –, kicsiny koruk óta élnek Kokas-pedagógiával zenei nevelésükben. A “néha öt” Szkubán Judit, ő kíséri őket réges-rég óta zenei útjukon. A négyek tehetségesek a hangszerük művelésében is. Rendszeresen vesznek részt országos versenyeken, ahol már több alkalommal sikeresen méretették meg magukat. Így Pannáék ezt a koncertet maguk állították össze, azzal a céllal is, hogy a kisebb tehetségeket motiválják, és interaktív módon bevonják a műsorukba őket. Badruddin Panna és Bán Balu a két zongorista Piazzolla Libertangóját játszottak négykezes változatban. Egyetemista Pannánk kísérte öccsét Badruddin Danit is, aki Rachmaninov Vocalise darabját hegedűn adta elő. Bán Tamás, a másik egyetemistánk,  egy Tartini darabot játszott klarinéton. Ezen kívül a csodálatos hangú Balu egy Provanzale dallal is megajándékozott bennünket. A táborlakókat elvarázsolták a négyek, és hogy megkoronázzák ezt az élményt, az éjszakai túrára hangolódva kánonokat tanítottak nekik. A tehetségek tanítanak tehetségeket – zseniális – köszönjük négyek!

Bán Tamás klarinéton kísér

A dallamvarázslók kaptak más jellegű zenei élményt is a hét során. Kedden a Győri Filharmonikus Zenekar tehetséges, egyéni játékával a nagyvilágot is megjárt trombitása látogatott el hozzánk. Hogy mi mennyi mindent nem tudtunk a trombitáról és testvéreiről! Szájtátva, kitágult szemekkel és füllel figyeltük Vörös Ádámot, ahogy ezeket a csodákat bemutatta. Pisszenés sem volt az előadása alatt, alázatos személyisége elvarázsolta a táborlakókat. Ádámon kívül volt még más  zenei élményben része a dallamvarázslóknak. Nemzetközileg elismert jazz előadó is tartott előadást a táborozóknak, Pozsár Eszter,  aki nagyon örült, hogy Kokas módszerre épülő táborba pillanthat be, így azt a napot választotta, mikor Kokas Klára szülőfalujába, Szanyba kirándultunk. Ez a nap külön figyelmet érdemel, de egyelőre szóljunk a jazzről és Eszterről. 

Először kétségbe voltunk esve, hova tegyük Őt erre a napra, hiszen Szanyban is vár még bennünket egy szintén világhíresség, – na Ő egy misét is megér – róla majd később. Eszternek, aki még Indiát is megjárta, nem volt kellemetlen, hogy előadása interaktív részét az utazás idejére a buszba helyeztük. Jó ötlet volt. A táborlakók gondolatai, aktivitása sziporkázóak voltak, ez aztán tényleg interaktív volt. Ebéd után pedig Eszter folytatta előadást, improvizációs gyakorlatokkal, rezgéssel töltötte be a szanyi házasságkötő termet fuvolájával és a szaxofonjával, és a mi gyönyörű zengésű dallamvarázslóink hangjával. 

Nem tudom már magamban tartani a szerdai szanyi élményt. Szany, Kokas Klára szülőfaluja nagy ünnepre készült ebben az évben: Kokas Klára és édesapja, Kokas Kálmán emléktábla avatására, ezért a szanyi szervezővel már korábban felvettük a kapcsolatot. Maga az avatás a pandémia miatt tavasszal elmaradt, de augusztusban megtörtént a nagy esemény. A szanyi szervező nem más, mint a világhírű Szanyi Bokréta Néptáncegyüttes nyugdíjas vezetője Töreki Imre volt. Imre bácsi nem csak szervező, Ő egy jelenség, akit a táborozóinknak is meg kellett ismerniük. Ezért szerveztük a tábor kiránduló napját Szanyba. Imre bácsitól rengeteget tanultunk, az ő szeretete, figyelme, művészete, tudása mérhetetlen, szavakkal le nem írható. Igazi néprajzkutató, igazi tanító, igazi elme, nagyszerű énekes, és táncos, kitűnő író, hagyományőrző. Bámulatos volt, ahogy elkápráztatta a dallamvarázslókat, a szanyi dalokkal, történetekkel. Elkísért bennünket Kokas Klára szülőházához, megmutatta a szanyi hármastornyú templomot, mesélt a cigányságról, annak ottani kultúrájáról. Megszervezte, hogy a település házasságkötő termében tarthassuk a napi Dallamvarázs foglalkozást, amiben ő is aktívan részt vett. Felemelő érzés volt abban a teremben tartani a foglalkozást, ahol Kokas Klára is tartott egyet a helyi gyerekeknek 2004-ben. Táborozóinkat is mélyen érintett ez a nap, mi sem bizonyította jobban, hogy a 2 héttel későbbi emléktábla avató ünnepre többen is elmentek közülük. 

Imre bácsi az azóta felavatott emléktábla helyét mutatja

Van még egy érdekes hangélménye a Dallamvarázs táboroknak. Minden táborban mi szervezők, vezetők előadunk egy hangjátékot. Most a Lúdas Matyi volt terítéken. Ennek a hangjátéknak az érdekessége az volt, hogy a zenei részeket, kíséreteket, szintén a négyek biztosították. Olyan „profira” sikerült, hogy stúdiókörülmények között felvéve bármely rádióban megállná a helyét. Hallgatóságunk a táborlakóink, még másnap szó szerint idézve játszadoztak a hallottakkal. Ez aztán a teljes figyelem!

A zenei „csúcsélmény” mint mindig a táborzáró koncert. Nem kis kihívás, hogy 5 nap alatt állítunk össze egy koncertet, ahol mindenki megmutathatja hangszerjátékát, és még közös darabot is tanulunk. Az idei csapat rendkívül jó „hanganyaggal” rendelkezett, olyan gyönyörűen, tisztán énekeltek, hogy erre építettük a közös produkciót. A hangszeres gyakorlásokat a hét során a nagyobbak szervezték, és segítették a kisebbeket. Mi vezetők csak kísértük ezeket a pillanatokat. Gyönyörű improvizációs és kamaradarabok születtek a koncertre, a szülők, olykor könnyes szemmel nézték gyermeküket. 

A Dallamvarázs tábor másik fontos jelenlévő eleme a természeti nevelés, ami itt a zene segítségével valósul meg. Mindennap kirándulunk, túrázunk a Sokorói-dombság gyönyörű erdejében. Az éjjeli túra mindig hoz izgalmakat, idén például kicsit – égi áldással – esővizesen   tértünk haza. Senkit nem zavart, nagy buli volt. Szeretünk az éjszakai erdőben énekelni, a csendes hangok csillagösvényén szépen besimul ebbe a harmóniába. Megtanuljuk, hogy mi is része vagyunk a természetnek a sötétnek, az erdőnek, és  tudunk méltóképp viselkedni ott. Tesszük ezt napközbeni túráinkon is. Sokat jártam erdőt ilyen-olyan csoportokkal, és megfigyeltem, hogy mindig akad romboló gyermek, fák ágait kopaszítja leveleitől, a felszedett vagy letört bottal üti-veri azokat. Hogyhogy nem dallamvarázslóink nem ilyenek. Csendesen a természeti erőviszonyokhoz alkalmazkodva másszuk a dombokat, figyelmesen hallgatják Halász Ati ismertetőit, történeteit a legidősebb fáról, a Rákóczi kőrről, a ganajtúróról. A megtalált, a felfedezett élmények kimeríthetetlenek. Mindennap túrázunk, kirándulunk, de sohasem elég. 

Kirándulás

Természetesen szabadidő is rendelkezésre áll a napok során. Nálunk ez is meghatározott. Az ebéd utáni szieszta az, ahol csak „lehetőségeket” kínálunk a szabadidő eltöltésére, amivel többféleképpen élnek a táborozók. Egyedül csak azt határozzuk meg, hogy a tűző napon ne tartózkodjanak. Az első napokban ilyenkor előkerülnek könyvek, rajzlapok ceruzákkal, az árnyékban labdás játékok hangját halljuk mi, a szervezők. Mi ezt az időt szervezői gyűlésnek hívjuk, és a nap eddigi tapasztalatait beszéljük meg, valamint a délutáni, már előre megszervezett programok kivitelezésén dolgozunk. Ahogyan telnek a napok a szieszta időben a táborozók egyre többet a pénteki koncertre gyakorolnak. 

A többi szabadidős program már évek óta meghatározott a tábori napok alatt. Az első nap ismerkedős, csapatépítő játékokkal kezdünk. Vicces, hogy közösen még százig sem tudunk folyamatosan elszámolni, ha nagy felületen, különböző méretű és színű számokat kell közben megérinteni. Nélkülözhetetlen szabadidős játékunk a számháború, sohasem maradhat el, az idén nevezhetjük akár hangháborúnak is, mert volt olyan csata, ahol a számok helyett hangjegyek, zenei elemek szerepeltek a homlokokon. De ilyen elmaradhatatlan program a foci. Nálunk ez a DATAN (DAllamvarázsTANárok) csapat és táborlakók mérkőzése. Vicces, amikor 8-10 fős tanári gárda szembeszáll a 30 fős csapattal. Csapatkapitányunk – a mindenes Csuri Gabi néni -, aki a kapus, legjobb védekezési stratégiával, locsolótömlős fürdéssel simán távol tartja kapunktól a tömeget. De általában így is kikapunk! Majd jövőre! A másik kedvenc játék a méta, Ati, aki ezévig a táborvezetőnk volt, most nagyon kedvelte, hogy e feladatkör hiányában sokkal többet tudott tartózkodni a sportpályán. A métát szeretik a táborozók, de a kosárlabda is hódított. Én csodálom, hogy ennyi mozgás, túra után erre mindennap volt igény, és energia. Lehet, hogy öregszem?

A pénteki zárókoncertet követően levetítjük a szülőknek a hét eseményeit képekben. Hatalmas figyelem, munka ez Eisenmann Tündétől, aki közben foglalkozásokat is vezet, de a fényképezőgép 5 napra hozzánő, és próbálja megörökíteni az élményeket. Minden elismerésem az övé, de nem csak az enyém, hanem a szülőké is. Hálásan nézik végig, hogy mi történt a gyerekeikkel, mert még csak telefonon sem nagyon beszéltek velük. Nem tiltjuk a telefonhasználatot, de nincs rá szükség, és így is élik meg a táborozók, mert nem „nyomkodják”, nem „kockulnak” napközben. Este, és éjjel sincs használatban, mivel minden szobában zenével illusztrált mesével, beszélgetéssel, énekkel köszönünk el egymástól, és ezek után mindenki alszik. Nincs „ramazuri”. Ezt sem követeltük, így alakult. Nem kicsik a táborlakóink, mégis igénylik az ilyenfajta esti elköszönést. Nekünk ez csoda, mikor a 17 éves, azt kérdezi mi lesz holnap a mese.

Elmélyülés

Igazából bámulom, hogy mennyi minden történik 5 napban a Dallamvarázs táborban. Engem nagyon feltölt, hetekig ebből élek, pedig rendkívül elfáradok. Miután elmennek pénteken a táborozók, mi még maradunk egy-két órán át, hogy megbeszéljük a tapasztalatokat, jövőre mi az amin változtatunk, mi az ami nagyon bejött stb. Idén megveregettük egymás vállát: a különleges helyzetben is helytálltunk! A Kokas-pedagógia szellemisége jelen volt, éltünk benne, fürdőztünk benne. A kitűzött célokat teljesítettük: a zenei tehetséggondozás egyedi módon valósult meg. A zenebefogadás, a zenei nevelés sokszínűsége pazar módon működött, a térbeli kifejezések, mind a mozgásban, mind a vizuális megjelenésben, alkotásokban a résztvevők egyéniségének megfelelően bontakozott ki. 

A természet-zene-mozgás-alkotás harmóniája megszületett ismét a 13. Dallamvarázs táborban.

Kelt: Győrújbarát, 2020. 08. 31.

Fejes Tímea

Táborvezető