A gondolkodás fejlesztése ének-zene órákon

A GONDOLKODÁS FEJLESZTÉSE ÉNEK-ZENE ÓRÁKON

Megjelent a Tanító 1968/9. számában

A korszerű pszichológia az érdeklődéssel folytatott tevékenységben látja a nevelés egyedül eredményes formáját. A zene, a dal hatalmas emocionális lendítő erő, amelyet a magyar pedagógia sokoldalúan felhasznál. A kisgyermekkorban megkezdett, helyes érzelmi hatásokon alapuló zenei nevelés a gyermek zenei érdeklődését alakítja. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyerekek számára a zenei nevelés számos gondolkodtató feladata az érdeklődés forrásává válik. Érdemes számon tartanunk tehát azokat a feladatcsoportokat, amelyek az érdeklődés ébresztése és fenntartása útján az értelmi erők, a gondolkodás fejlesztését már a zenei nevelés alapfokán szolgálják.

Analízis

Az a gondolkodási művelet, amely egy dallamot részekre bont, mégpedig olyan részekre, amelyek önálló egységeknek tekinthetők. A relatív szolmizációs énektanítási módszer lényege a dallamból elvont motívum, azaz dallam- vagy ritmusfordulat elmélyítése. Ezt az elvonási műveletet már óvodás, illetve első osztályos korban megkezdjük, rendszeresen kiemelve például a Bújj-bújj zöld ág-ból a s-l-s-m-t, vagy a Csepp, csepp-ből a s-s-ss-s-t.

Analízis eredménye a dallamból kiemelt ritmusfordulat, mint például a Bújj-bújj zöld ág-ból a tá tá tá tá, a Csepp, csepp-ből a tá tá ti-ti tá, és a Szólj, síp-ból a tá tá tá szün. Tehát már a legelső lépcsőfokon többszörös analízist végzünk. Különválasztjuk a dalból a szöveget és a dallamot, a dallamból elvonjuk a szolmizáláshoz alapvetően szükséges motívumot, illetve a ritmuskészség fejlesztéséhez szükséges ritmusfordulatot.

Szintézis

Erre a műveletre akkor kerül sor, amikor a dallam- illetve a ritmusfordulatokból összeállítjuk a dallam egészét. Ez az összekapcsolás azért értékes, mert a gyermekek látják a részek szerepét az egészben, s ily módon a szintézist az analízis is támogatja.

Összehasonlítás

A relatív szolmizációs fordulatok közti összehasonlítás művelete fontos gondolkodási művelet. A s-l-s-m és a s-sl-s-m közti vagy a tá tá ti-ti tá és a tá ti-ti tá tá közti különbség felismerése alkalmas az összehasonlítás gyakorlására. Ennek a lehetőségnek kellően megtervezett gyakorlási formákat adhatunk. Az összehasonlítás ugyanis auditív vagy vizuális úton történhet, vagy a kettő kombinálásával. Például a táblára felírt kettő, három, később több motívum közül kiválasztják a tanító (vagy tanuló) által megszólaltatott motívumot. Az egyéni megoldások helyességét úgy ellenőrizhetjük, hogy számokkal jelöljük a motívumokat, és a tanulók ujjukon mutatják vagy felírják a hallott, tehát az auditíven felfogott és vizuálisan összehasonlított motívumot jelző számot. Ugyanezt végezhetjük ritmusfordulatokkal is. Variálási lehetőség: a gyakorlatot más-más hangszínen szólaltatjuk meg (dob, cintányér, háromszög, de esetleg pohár, csengő, tálka, olló, fedő stb.). Első osztályban fokozhatjuk az érdeklődést úgy, hogy baba, mackó vagy autó „mondja” el a motívumot.

Az összehasonlítás műveletét gyakorolhatjuk a hangmagasságon kívül hangszínek felismerésénél is. A fa, a fém, az üveg, a porcelán, a műanyag hangszínének változatát hasonlíttathatjuk össze az osztályteremben található tárgyakon. Más hangot ad például az üveg fémpálcikával megütve, és mást fapálcikával. Ha behunyt szemmel találják ki, hogy a poharakat melyik pálcika ütötte, már összehasonlítottak. Auditív összehasonlítás alapja még a hangerő megfigyelése (dinamika: hangos, halkabb, leghalkabb) és a tempó felismerése (gyors, lassú).

Ezekben a műveletekben már gyakran benne rejlik a összefüggések felfogásának gyakorlása is, hiszen rendszerint azt is megállapítjuk, hogy a s-l-s-m miben hasonlít a s-sl-s-m-hez, és miben különbözik tőle.

A tá tá ti-ti tá és a tá ti-ti tá tá összefüggésében még azt is felismerik, hogy az elsőben éppen ott a , ahol a másikban a ti-ti, és fordítva. A több-kevesebb felismerés is érvényre juthat pl. a ti-ti ti-ti tá tá és a ti-ti ti-ti ti-ti tá esetében, amikor megállapítják, hogy a másodikban több a ti-ti, mint az elsőben, mert egy helyett itt ti-ti-t hallottak.

Kiegészítés

Ezzel a művelettel oly módon kapcsolhatjuk tanulóinkat az alkotó munkába, hogy a táblára írt ritmus- vagy dallamsort kiegészíthetik egyéni ötleteik alapján. Rendkívül alkalmas gyakorlási mód a képzelet fejlesztésére. Ilyen lehetőséget bőven találnak később az ének-zene munkafüzetek példái közt is. Tapasztalataim szerint az elsősök egyik legjobb szórakozása a táblára írt és később ütemenként kitörölt ritmussor kiegészítése emlékezetből. Eredményesen és gyorsan taníthatunk ilyen módon betűjelről dalokat is. Ebben az esetben a kiegészítés az emlékezet alapján történik.

Rendezés

Ez a gondolkodási művelet kaphat legtöbb szerepet az ének-zene tanításában. Sok haszonnal jár, ha felhasználjuk az óvodában tanult dalokat is. Rendezhetjük a dalokat azonos kezdőmotívum szerint. Például: s-l-s-m-vel kezdődő dalok: Csip-csip csóka, Borsót főztem, Átcsorogjunk, Csön, csön gyűrű, Bújj, bújj zöldág, Bújj, bújj medve, Falu végén stb. Csoportosíthatunk azonos kezdésű ritmusfordulat szerint, tá tá ti-ti tá-val kezdődik: Zsipp-zsupp, Hinta palinta, Zsong-bong a határ, Zajgás, nevetés, Hold, hold fényes lánc stb.

Rendezhetjük a dalokat tartalmi szempontok szerint is, például madaras dalok, virágos dalok, lovas dalok. Kezdeti fokon ujjukra, köpenyek gombjaira, pad elképzelt pontjaira rakhatjuk a csoportosított dalokat, ezáltal jobban egymáshoz kötődnek. Játszhatunk úgy is, hogy mackó, falovacska, porcelánmadár „megőrzi” azokat a dalokat, amelyek róla szólnak. Ily módon bizonyos tárgyhoz, játékhoz „ragad” az a néhány dal, amely tartalmilag oda rendezhető. A gondolkodás formáit így játékosan és mindig érzelmi motivációval műveljük.

Az osztályközösség aktivitásának érdekében megegyeztünk egy-egy kézjelben, amellyel mutatják, hogy helyesnek tartják, vagy nem tartják jónak az egyes tanulók által felhozott dalpéldákat. (Így ugyanis elkerüljük a közbekiabálást, amely spontán tört fel a hibás feleleteknél.)

*

Az ének-zene tanítás módszere így gazdagodhat az értelmi fejlesztés mozzanataival. Tapasztalataink szerint a változatosság, az intellektuális élmények, a kezdeményezés, az önálló feladatmegoldás lehetősége a passzivitásukból nehezen kimozdítható gyermekek számára is hasznos lendítő erő. A leírt gondolkodási műveletek egész sorát végeztettük rendszeresen első osztályos állami gondozott gyerekcsoporttal – nagyon sok eredménnyel.

Hangsúlyozni kívánom, hogy ezeket a feladatokat nem az érzelmi nevelés kárára, hanem éppen annak szolgálatában használjuk fel a gyermek személyiségének formálására.