Fegyelmezzünk vagy szeressünk?

Fegyelmezzünk vagy szeressünk?

 1. K: Mi a véleményed a fegyelmezésről?

V: A fegyelmezés nem cél, hanem eredmény. A szeretés eredménye.

 2. K: A szeretésé ? Hát a szeretés nem kényeztetés?

V: Milyen könnyű összezavarni a fogalmakat, ugye? A kényeztetés a gyöngeség eredménye. Többnyire következetlen, elvárásaiban kiszámíthatatlan. Rossz annak is, akit kényeztetnek, annak is, aki kényeztet. Nemcsak az eredményeiben rossz, hanem már a folyamatában; elégedetlen, vacak érzést kelt. A gyerek magában lenézi a felnőttet, akin uralkodhat, nem tudja becsülni. A felnőtt szégyelli, hogy kiszolgál, jobb meggyőződése ellenére.

 3. K: Kiszolgál?

V: Igen, kiszolgál, értelmetlenül. A szeretet egész más. A szeretet belső tűz, állandó égésben, egyenletes meleget áraszt.

 4. K: Mindig egyenleteset?

V: Mindig. Amiről beszélek, az a feltétel nélküli szeretet. Mindannyian arra vágyunk. Szerencsés esetben megkapjuk a szüleinktől.

 5. K: Csak szerencsés esetben?

V: Bizony, csak nagyon szerencsés esetben. Mert a legtöbb felnőtt maga sem ismeri, e nélkül nőtt fel.

 6. K: De hiszen a legtöbb szülő szereti a gyerekét, nem?

V: A szeretetét feltételekhez köti. Ha ilyen vagy, akkor… Ha úgy viselkedsz, akkor… Hiányzik belőle a mindenekfelett való elfogadás, amiből a gyerek biztonsága születik.

Kokas Klára: Szülőkkel (részlet)

A gyerekeknek nem a babusgatás hiányzik, a dédelgetés se mindig, hanem a feltétel nélküli elfogadás, a tudat, hogy minden körülmények között szeretik. Az Éj királynője irányítani akarja Paminát, sőt felhasználni arra, hogy megölje az apját, Sarastrót. Akkor szeretlek, ha… Nem hallottunk efféle feltételhez kötött érzelemről, például elvált vagy konfliktusokban vergődő szülőktől? Nem kell feltétlenül tőr a megöléshez. Pusztíthatnak szavak, sőt fintorok, vagy kinevetések is, a gúny, a megvetés ezer jele. Vagy a lenyelt düh, a mélyben háborgó harag.

 7. K: Kiben van meg a feltétel nélküli szeretet?

V: Hitem szerint Istenben. De ezt is nehéz felismerni. A szülőét pedig még nehezebb. Egy amerikai pszichológus könyvében olvastam a minap, hogy a legtöbb felnőtt nem tudja kimutatni a szeretetét, akkor sem, ha érzi. Az egész könyv arról szól, hogy megmagyarázza, hogyan mutassuk ki a szeretetünket. Az ember kicsit megijed, kicsit eltöpreng: valóban igaza van ennek az embernek?

 8. K: Hogyan tanítod ezt zenével?

V: A szép zene átélésében szép érzelmek is születnek. Jó, ha ilyenekből elcsíphetünk, emlékezetünkben megőrizhetünk – esetleg a tudatosan felidézhető rétegeinkben, esetleg a tudatalattiban vagy a tudatfölöttiben. De ha nagyon mélyen átéltük azt a szépséget, az már valahol a miénk. Alakít rajtunk, inspirál minket.

 9. K: Mivel mutatod ki a szeretetedet?

V: Elsősorban a tekinteteddel. De aki vak, az az érintésével.

10. K: A látó nem az érintésével?

V: Az én tanításomat az érintéshez kapcsolják, érintek, szeretettel, felnőtteket is. De ez egyéni tulajdonságom, szívesen megérintem az embereket, nem félek ettől, sohasem értenek félre. Engem is megérinthetnek, nem húzódom el, megérzem az igazit, és tudom kezelni a hamisat. De aki nem ilyen, az másképpen fejezheti ki az érzelmeit, úgy, ahogy belőle fakadnak.

Kokas Klára: Csak tiszta forrásból (részlet)

K: Szavakkal dicséred?

V: Jó kérdés. Igen, szavakkal sokat dicsérek, amíg meg nem tanulja a másféle dicséreteim megnyilvánulásait. Amikor már ismerjük egymást, kevés szó is elég. A tekintetemből, érintésemből, a hangom színéből kap biztatást, elismerést, bátorítást.

 K: Mi a célod a sok dicsérettel?

V: Bátorságot kell éreznie, biztonságot önmagában. Dicséreteimmel afelé viszem, hogy ne szoruljon a dicséreteimre, senkiére.

 K: Nem ellentmondás ez?

V: Nem, ez nem ellentmondás. Hosszú tanítási éveim tapasztalata, hogy a gyerekeket biztatva vihettem önállóságuk ereje felé. Jobban felismerték a képességeiket sikeres tapasztalataikból, mint a sikertelenségből.

K: Minek akkor a kritika?

V: Gyerekeddel, tanítványoddal olyan személyes kapcsolatba juthatsz, hogy elfogadja tőled a bírálatodat, talán még örül is neki. De vigyázz, hogy ne a képzeletét kritizáld. Az álmait, az alkotásait, az ötleteit, vagyis a jellemét, a személyiségét csak a teljes megértéseddel fogadhatod.

11. K: Például?

V: Például a tekintetbe kapcsolódással, hangadással. Olykor egy sóhaj is jó, ha szívből jövő. Igazán vele érzel? Igazán figyelsz rá? Nem sajnálod az idődet? Nem gondolsz egyéb fontos tennivalóidra? Hogy mit mulasztasz éppen most?

12. K: A gondolat is átsugárzik?

V: De még mennyire. Még az érzéketlenebb felnőttekre is, hát még a gyerekekre, akik százféle pompás antennával rendelkeznek.

13. K: Te nagyon sokat követelsz azoktól, akik emberekkel foglalkoznak. Nem lehet valaki fáradt? Vagy indiszponált?

V: Dehogynem. Csak mondja ezt meg. Kérjen elnézést érte. Megértik, elfogadják. De nem lehet a közöny a természetes állapota. Mert akkor más pályát kell választania, tárgyakkal foglalkoznia. Habár szerintem a tárgyak is reagálnak valahogy a közönyre, utálattal.