A Zengő alkotótábor, vagy inkább kacagó tábor?

Az egyik táborlakó, Atika, már az első délután nevetve megjegyezte: „Igazából ez nem is zenetábor, valójában ez egy kacagó tábor.” Bár hivatalosan alkotótáborként lett meghirdetve, és bár úgy érzem, hogy ennek szellemében is tevékenykedtünk, nem tudok vitatkozni Atika szavaival. Minden napot nevetés és jókedv töltött meg, a vidámság és az öröm állt a középpontban. 

A táborozók többsége már korábbról ismerte egymást, de a hétindító ismerkedős játékok még oldottabbá tették a légkört. Ahogy egyre melegedett az idő, bekuckóztunk tízóraizni, majd a Kokas-foglalkozások remek lehetőséget nyújtottak, hogy a nap perzselő sugarai elől menedéket találjunk, miközben mélyebb barátságokat köthettünk egymással. A foglalkozások és az ebéd közötti teret hangversennyel és örömzenéléssel ünnepeltük.

Ebéd után minden nap megpihentünk kicsit, és egy relaxációs hangfürdővel ráhangolódtunk a mesehallgatásra. Megébredve nekiálltunk a képzőművészeti műhelyeknek, minden nap más koncepció és technika nyomán raktuk össze a foglalkozásokat Atival, a segítőmmel. Délután szabadprogram, játék, tücsökgyűjtés és az állatok, növények megfigyelése volt terítéken. Minden napra jutott néhány különleges élmény, de sosem érnék az élménybeszámoló végére, ha mindet felsorolnám, így kettő, számomra különösen kedves pillanatot szeretnék megemlíteni. 

Az első napon Jancsi szólója varázsolt el minket, Johann Christian Bach B-dúr szimfóniájának részletére. Jancsi mindössze 4 éves, és ez volt élete második Kokas-foglalkozása, mégis úgy mozgott a zenére, emelte a karját, és fordult jobbra-balra a zene formáját tökéletesen mintázva mozgásával, mint aki ezer éve ezt a mesterséget űzi. A formát, ritmust tűpontosan hozta, mintha ő maga komponálta volna a felcsendülő zeneművet. “Ez a balettosok tánca volt, és én is egy balerina voltam. Nagyon jó volt balerinának lenni és táncolni!” - osztotta meg velünk kurtán az élményét. Az előadása közben az arca teljesen átszellemült, a zene elrepítette egy másik világba. 

A dalos játékokat és a foglalkozást előre meg szoktam komponálni, de legtöbbször a pillanat hevében, a gyerekek és a közösség teremtő ereje által csodás új ötletek születnek. A Két szál pünkösdrózsa kezdetű dallal szólítottuk meg egymást, majd átváltoztunk különböző virágokká. Ezután ötletre ötlet jött a gyermekektől: hajladoztunk, óvtuk és öntöztük egymást, nehogy elhervadjunk. Mindenkinek volt egy kedves gesztusa, érintése a társai felé. A virágok kissé elfáradtak, megpihentek, visszahúzódtak a bimbójukba. Amikor már mindenki megtalálta a számára legnyugalmasabb helyet, kedves zongorista barátom, Vanda előadásában hallhattuk Debussy No. 1. Arabesque-jét. A zene lágy dallama segített elmerülni a képzelet világában, ahol a virágok szelídsége és a zene harmóniája együtt jelent meg a táborlakók alkotásaiban

A tábor végére a csapat igazán összeérett: a régi barátságok elmélyültek, és születtek újak. Mirike, aki idén szeptemberben kezdte az első osztályt, megosztotta velem a gondolatait: “Nagyon jól éreztem magam. A foglalkozások is nagyon tetszettek. Annával játszani volt a legjobb!” Ennél több örömet nem is kívánhatnék.

Koór Gréti 
Kokas-foglalkozásvezető, alapítványi kurátor