A lezajlott konferencia jelentőségét abban látom, amit ugyan senki nem mondott ki a sok előadásban, de ami szimptomatikus. Hogy ennyi ember verődik össze ilyen konferenciákon, jele annak: öntudatlanul is érzi már mindenki, hogy krízis fenyegeti a jó zenét. Nincs publikuma sehol a világon.

            Legutóbb egy német televízió-társaság keresett föl, s azt az érdekes hírt mondta, hogy miután rendkívül visszaesett a jó zene rádióhallgatóinak száma, most a televízióba akarnak becsempészni jó zenét.

            Az, hogy az egész világon személyes vágy van arra, hogy a zene tanítása minél szélesebb körökre terjedjen ki, világosan mutatja: a jó zenét akarják terjeszteni, bár a kongresszus címében az volt, hogy az új zene terjesztése. De hiszen az új zenét a publikum közömbösülése épp annyira érinti, mint a régi jó zenét. E tekintetben általános helyeslésre talált az a módszer, ahogy mi akarjuk a publikumot nevelni. A főtitkár zárószavában mint követendő példát ajánlotta a mi hatórás népiskolánkat. Mert valóban nem lehet másképpen széles rétegekhez vinni a zeneismeret elemeit, mint a népiskola útján.

            Számomra a legnevezetesebb előadás a Kokas Kláráé volt, aki párhuzamos csoportok megfigyelése alapján, kísérletekkel bebizonyította, hogy a zenélő, éneklő gyerekek már az óvodában is sokkal jobban fejlődnek testileg is, szellemileg is, mint a nem éneklők vagy keveset éneklők. Ez is rendkívül fölkeltette a külföldiek figyelmét; nagyon ajánlották másoknak is, maguknak is az ilyen kísérletek alapos folytatását. Ez volna az egyetlen eszköz, amivel több teret lehetne biztosítani az általános iskolákban a zenének. A zenét nem értő, zenegyűlölő pedagógusok zárt sorait csak azzal lehetne áttörni, ha bebizonyítanánk, hogy nem zenét terjesztünk, vagy nem csak a zene kedvéért erőltetjük, hogy több zene legyen a népiskolában, hanem az egész ember fejlődését javítjuk ezzel.

Kokas Klárát az ember személyiségének csodálata vezeti tanítói munkájában. A személyiséget segít kibontani, megismerni, megerősíteni. Zenével és tánccal műveli e nagyon is bonyolult valamit, amit mindenki lénye összetéveszthetetlen lényegeként hoz magával a világra.

Kokas Klára a szó legősibb értelmében tanító. Varázsló, aszkéta, szent, aki nem pusztán tudását adja át, hanem önmagát, teljes, kiművelt személyiségét. A gyerekek, akiket megtanít a mozdulat szabadságára és a zene szeretetére, valószínűleg ezt a titkot lesik el tőle. Miként juthat el egy önmagába zárt ember a másik önmagába zárt emberig. Miként művelik egymást. Miként szólaltatja meg a művészet a testüket és a lelküket.

A szabadság mély, felelősségteljes tudása áramlik át az írásain.

Az igazi tanár kerüli a megmerevedett módszereket; saját útján halad és meg-megújulva követi a változó világot. Ilyen pedagógus dr. Kokas Klára, aki a kodályi örökségből kiindulva teljesen egyéni nevelési rendszert alakított ki. Ebben egyaránt helyet kap a hangszeres zene és ének, mozgásimprovizáció, meserögtönzés, rajz és festés, mégpedig oly módon, hogy az egyik tevékenység mintegy gerjeszti, inspirálja a másikat. 

Kokas titka személyiségében rejlik. Ennek erejével jut egyre közelebb az egészséges és fogyatékos gyermekek lelkéhez, felszínre hozva azok érzelmeit, vágyait, gondolatait. Szeretetet ad és örömet szerez mindazoknak, akik a környezetében vannak. Kokast utánozni nem lehet és nem is szabad – tanulni tőle lehet és kell is.

Gonda János zongoraművész, zeneszerző, jazzmuzsikus, zenetörténész, a Zeneakadémia professzora

„Klárának, aki olyan szenvedélyesen hisz a zene erejében, és vallja: „kulturált ember nem élhet zene nélkül!””

Isaac Stern, 1996. május

Életem legnagyobb megrendítő élményét első találkozásom Kokas Klára munkásságáról készült film váltotta ki. Akkor képtelen voltam szavakba foglalni, mi az ebben, ami ilyen elementáris erővel nyűgözött le. Csak jóval később értettem meg, hogy itt egy olyan egyedülálló jelenséggel állunk szembe, ami a mi hétköznapi tevékenységeinket jól-rosszul művelők számára, a csoda fogalmával azonos.

És ez a gyerekek átváltozásának csodája; amit a zene hatására, mélyen belülről indulva a mozgásban válik láthatóvá és szemük fényében teljesedik ki.

 De mi van a szépség mögött, mi ennek a tartalma?

Annak az időtlen, mindig vágyottnak, időleges megnyilatkozása, jelenvalósága, ami a tiszta, szép és jó fogalmának egységes harmonikus létét jelenti: az ideális embert: a szabadot, az áradót, az örömteli adakozót.

Ezért van benne valami emberen túli, fölötti, angyali jelleg. És mindezt egy ember szeretetből fakadó szívós munkája hozza létre; (itt nálunk, de a világnak más országaiban is.)

De mindez hogyan jön létre? Erre a válasz: Olvassák el Kokas Klára most megjelent könyvét: címe: „A zene felemeli a kezeimet.”

Szervánszky Jenő

Kokas Klára, Kodály tanítványaként, úttörő alkotó utat választott a zene tanítására. Nemcsak zenepedagógiát művel, hanem személyiséget formál, érzelemvilágot gazdagít, lelki nevelést alkalmaz, empátiát fejleszt. Ars poeticája a személyes élmény-érintés, az improvizatív, sémamentes út és a szolgáló alázat hármasa.

Könyve különleges érték. Autentikus pedagógus, hiteles ember üzenete a feladattal azonosuló, megszállott ember önátadó szolgálatáról. Elhiteti az olvasóval, hogy szerzőjének varázslatosan személyiségközpontú módszere tanítható, ha a tanár alázattal átadja személyiségét ugyanazon erőnek – a zenének –, amellyel tanítványai formálódását szolgálja.

Kokas Klára évtizedek óta fogalom, védjegy, értékmérő a zenepedagógia világában és a világ zenepedagógiájában.

Kurzusain – amelyek a magyaron kívül számos nyelven folynak – nyelvek feletti érintkezéssel észlelhető, érezhető egyedi személyiségfejlesztő és terapikus ereje, hatása. Tapintható – ez az igazán helyes jelző, hiszen mozgása, érintése és tekintete közvetíti mindazt, amit a zenéről és a zene kapcsán Kokas Klára közölni akar a közelségébe kerülővel. Aki pedig egyszer átérezte, amit a zene a lélekkel tenni tud, keresi a muzsikát, és azt is, aki ebbe a vonzáskörbe vonta.

Lírai szavakat írnék? Ne higgyék! A zene közléseinek közvetítője e nagy kisugárzású tanár, aki az egyik pillanatban óvónő, a másikban professzor, a harmadikban orvos, aki átlát a sérült lelken, aki áttörni segíti a sérült testet, aki a zene áramába vonva mozdít nehezen mozdulót, és belülről látni segít kívül nem látót olyannyira, hogy az mozgási gátlásait veszíti. Ezt pedig nem holmi mitizált, emberfeletti képességgel teszi, hanem a zene mély értésével. Voltaképp muzsikus ő, aki azonban nem hangszeren játszik: az ő „hangszere” az elé kerülő személy(iség), annak „húrjait pengeti”.

Tapasztalatait dokumentálja könyveiben és videofelvételein. Ragadjuk meg a személyes találkozás lehetőségét, ugyanakkor segítsük elő a dokumentumok széles körű ismertté válását! Mert Kokas Klára mással össze nem téveszthető fogalom, csak a saját muzikális és pszichikai megközelítését fedő védjegy, a zenével lélekre hatás követésre méltó, de utolérhetetlen értékmérője.

Budapest, 2001. április 13. 

Hollós Máté
Bartók Béla – Pásztory Ditta-díjas és Erkel-díjas zeneszerző, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének Elnöke,
a Hungaroton Records Kft. ügyvezető igazgatója

Kokas Klára műsorát a Kodály-évben mutatjuk be. Nemcsak mert ő a Kodály Intézet magas rangú tanára, hanem mert működése a Kodály-koncepcióból való. Pedig működése nem a (nehezen körülírható, de annál könnyelműbben emlegetett) Kodály-módszer és a gyógypedagógia egyvelege. De számomra: nevelésművészet, az örömre való képesség fejlesztésének találmánya, a szeretethiány elleni vitamindús kreativitás, amelyben a művészetek küszöbén játszadozó gyermek a zene, tánc, rajz, vers élményének egyszerre befogadója és létrehozója! S az érzelmi oldottság természetes közegében épp ő, a gyermek lehet e bonyolult jelenségek, a képzelet eme valóságának, e minden titkoknak tudója…

Kokas Klára általuk, velük, bennük fedez föl világokat. Egyik finoman működtetett elve: azt tanítja, amit ő tanul a gyermekektől…

A kölcsönös erőmerítés forrásaiként a művészetek vannak jelen a találkozókon. Az élmény. Az egyéniség. Amit csinál, végtelenül tanulságos, de a kijegyzetelhetőség értelmében nem tanulható el. Nyilvános és nyilvánvaló „titkai” mindenkiben külön-külön kell hogy megérjenek s gyümölcsözzenek. Ha a tó, a víz villódzását nézi a kopott fákon (s hogy háttal a látványnak, ez is szimbóluma finom orientációinak), akkor a zenéknek is a visszfényére hívná föl a figyelmet: az élmény szerény, áttételesen ható különös útjaira.

Egy kisfiúhoz írt leveléből idézek: „Háttal a víznek a fákat néztem, és a fákban találtam meg a víz szépségét. Ez azt a gondolatot is felébresztheti, hogy az emberekben, mindegyikünkben, a maga kicsiségében, törékenységében, mindenféle hibásságában, ami bennük van, ilyen nagy fények tükröződnek és ilyen széppé tehetnek, mint ahogy most a tó fénye megvarázsolja ezeket az egyszerű fákat, és ez az, ami igazán széppé teszi az embereket, ha zene vagy valamilyen nagyon szép más szellemi érték tükröződik bennük.”

A film, amelyet Önöknek és a tévénézőknek bemutatunk, hírt ad arról a munkáról, amelyet Kokas Klára itthon és Amerikában végzett és végez, s amelynek – örömünkre – részese lehetett a Magyar Televízió egy lelkes és tehetséges alkotócsoportja, e film készítői. Kokas Klárával együttműködni számukra élmény volt. Talán sikerül ezt az élményt Önökkel is megosztani.

Dr. Kokas Klára zenetanár és gyermekpszichológus a lélektannal és a gyermekek teljes személyiségfejlődésével foglalkozik. A lélektan szakértője, tudósa, lelki folyamatok megismerője és tanítója.

A Zeneakadémián végzett, diplomája zenei, de doktorátusát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapta, summa cum laude. Évtizedek óta foglalkozik gyermekekkel és felnőttekkel, új módszereivel kísérleteket vezetett, nagy eredményeket ért el. Lelkileg sérült gyermekekkel foglalkozott, tanított állami gondozott intézetben. Erről a munkájáról filmmel és több tanulmánnyal beszámolt. Szinte egyedüli a muzsikusok közt, aki ezzel az igen lényeges témával foglalkozik. Könyvei, filmjei értékes információval szolgálnak.

A zene valóságos életöröm, érzések forrása, az emberi élet segítője. Épek és sérültek egyaránt igénylik. Szükséges, hogy a sérültekhez, a testi, lelki bajokkal küszködőkhöz is eljusson. Kokas Klára módszerei segítik ezt a folyamatot, a zenével való bensőséges találkozást, a testi-lelki gátlások oldását, a kifejezés bátorságát és örömét, az egészségre törekvő ember helyreállítását. Azt a nehéz és fontos feladatot vállalta, hogy a fogyatékos gyermekek és szülőik, hozzátartozóik, nevelőik részére az épekkel közös zenei foglalkozásokat tart. A szép, értékes zene a személyeket belső harmóniájukhoz segíti. Épek és fogyatékosok, sérültek közös figyelmükkel, bensőséges mozdulati alkotásaikkal a szép zene harmóniájában találkoznak, abból együtt épülnek, erősödnek. Élményeiket megosztják, energiát adnak és kapnak.

Kokas Klára hihetetlen áldozatkészséggel dolgozik a nehéz sorsú emberek életre méltó lehetőségeinek megvalósításáért. Életét ennek szenteli, idejét, figyelmét, odaadását erre áldozza. Bízom sikerében, hihetetlen munkabírásában. Segítségre van szüksége ahhoz, hogy az Agapé Zene- és Életöröm Alapítvány munkáját folytassa.

Budapest, 1995. április 7.

Tisztelettel:

Nagy Olivér

            nyugdíjas egyetemi tanár, Zeneakadémia,
 a Bárdos Társaság alelnöke

Kokas Klára könyve a tanítás művészetéről szól. És természetesen az egész személyiség alakításáról, alkotó felszabadításáról a művészetben és a művészet által. Ez áll gyakorlati és elméleti tevékenységének a középpontjában, erről ad hírt ez a kitűnő könyv.

Egyrészt élményszerű beszámoló egy több évtizedes, művészetté fejlesztett pedagógiai tevékenységről. Másrészt elméleti összefoglalása a tevékenység összefoglalható következtetéseinek. Harmadrészt iránytű azoknak, akik e gyakorlatot maguk is folytatják vagy folytatni akarják. 

Úgy vélem, Kokas Klára fontos könyve érdekes jelzés arról is, mi minden nőhetett és nőtt is ki mestere, Kodály Zoltán művészeti, pedagógiai és emberi tanításaiból. Ezért volt nekem, a nem szakembernek is e könyv tanulmányozása élményszerűen izgalmas.

Kokas Klára életműve felbecsülhetetlen, hiszen nincs hozzá mértékegység, ráadásul lényegéből fakadóan feltérképezhetetlen, legfeljebb kísérő jelenségei tűrik a rögzítést. Könyvei után a multimédiás DVD-ROM közelebb visz a tanítóhoz, tanításához, olyanokat is, akiknek nem adatott meg a személyes ismeretség életre szóló élménye.

Mert Kokas Klára jelenség, érdemes találkozni vele. Az arcán felragyogó mosoly önmagában is ajándék: az ember hirtelen értékesnek érzi önmagát. Ha a kitüntető bizalom beszélgetésben folytatódik, az eredmény valamiféle belső öröm, nagy-nagy nyugalom, vagy épp ellenkezőleg: pezsdítő tettvágy. A titka nem titok; mindez lényéből fakad, abból az – ahogy ő nevezi – alkati kíváncsiságból, ami arra készteti, hogy a nagy miértek nyomába induljon. Sajátja az őszinte figyelem képessége, s ez kisugárzik környezetére. Meggyőződéssel vallja, hogy minden gyerek legfontosabb igénye a felnőttek teljes figyelme, számukra az fontosabb minden ajándéknál. Nem véletlen, hogy azt vallja, ő a zene befogadására, a zene figyelmére tanít. Amit ő csinál, nem is annyira a zenei nevelés, mint inkább zenével való nevelés. Amit ő a zenével kínál, az egyfajta lelki béke, valamiféle feloldás.

Kokas Klára hisz a zene varázshatalmában, de azt is tudja, meg kell teremteni a körülményeket ahhoz, hogy a zene hatni tudjon. Csoportjainál a gyerekek megélik, hogy figyelemből, csendből születik a zene.
Kokas Klára megosztja titkát mindenkori környezetével. A figyelmes rácsodálkozás képessége valami ámuló örömet hoz létre, melynek hatására megjelenik az arcokon a felfénylő ragyogás. Ilyenkor a gyermek fogékony, divatos szóval nyitott minden szépségre és remélhetőleg ez a belülről fakadó örömforrás lelki szükséglete lesz. Személyiségfejlesztés ez a javából, szinte észrevétlenül.

Kokas Klára a tanítást olyan művészetnek tartja, amelyhez mesterségbeli tudás és alkotó ihlet egyaránt szükséges. Épp ezért a tanítás az ő esetében egészen sajátos formákat ölthet. Régóta hadat üzent mindennek, amit hiteltelennek érez. Természetellenesnek tartja például, hogy a hatéves kisiskolásnak ülnie kelljen, mármint tanári szigornak engedelmeskedve. Ugyanakkor azt is látja, a változó időkben változnak a gyerekek.
Kokas Klára hiteles ember. Azt mondja, amit gondol, aszerint viselkedik, miként érez. Ettől van, hogy a környezetében biztonságban érzi magát mindenki. Nincs felületes mézes-mázosság a kicsik között, és nincs üres protokoll felnőtt társaságban.

A DVD-ROM gazdag anyagot tartalmaz. Nádas Péter szép fáján szerepel a menü. A Körséta és a Személyes fejezeteket egyszerre érezzük archaizálónak és személyesnek. Kokas Klára hangján halljuk a leírottakat. Afféle hangos könyv benyomását kelti, de a kísérő szöveg további indítékát is felfedi: e felolvasással a másképp látókat kívánja segíteni. Hogy számukra is minél több feltáruljon a multimédiás kiadványból.

A kiadvány képanyaga gyönyörködtető, a foglalkozások ellesett pillanatai oldott légkört árasztanak. A mosolygós Klári néni, aki együtt játszik, táncol, bukfencezik a gyerekekkel, aki utánozhatatlan figyelemmel követi mozdulataikat, s őszintén gyönyörködik a rögtönzött mozdulatokban, s a gyerekek, akik boldogan lubickolnak a figyelem fészek-melegében.
Elhangzott: 2008. április 16-án 19:15-kor az mr3 Bartók adón.