Vendégségben, zenevarázslatban 

Balaton vagy Pestszentlőrinc? Nem volt kérdés, ezért június 20-án ellátogattam a Liliomkert Katolikus Óvodába, ahol Horváthné Kiss Katalin, Kokas-foglalkozásvezető tartotta fél napos napközis táborát. Mivel csak délelőtt voltak ott a gyerekek, ezért mindenkinek ajánlani tudom, aki először szeretné elkezdeni a táboroztatást. Az óvodás, és kisiskolás gyerekek eleinte óvatosan méregettek, de az oldott és elfogadó légkörnek köszönhetően hamar befogadtak.   

Mikor odaértem, épp pólót batikoltak, de egy Kokas-táborban ez sem a megszokott módon történik, mert egy vidám, játékos ének mellett kerültek a forró vízbe az anyagok. A dalbéli Vargánéval káposzta helyett most pólót főztünk. Majd Vargáné helyett beleénekeltük mindenki nevét, mikor is a megszólított még lelkesebben kavargatta a lábosban fövő pólókat. Olyan volt, mint egy boszorkánykonyha, nem csoda, hogy az Egy boszorka van … kezdetű dal is terítékre került.  

Miközben a pólók áztak, egy, a gyerekek által kitalált köszöntő dallal elkezdődött a zenevarázs foglalkozás. Ez a dal egy kis módosítással a végén is elhangzott, ami nagyon szép keretet adott a délelőttnek. 

A Cifra palota dallamára építettünk egy palotát, amelyet gyorsan birtokba vettünk: Vivaldi kettős trombita versenyének a hatására benépesült a palota. Volt ott nyuszi, kutyus, cica, süni pillangó stb. Az alkotás mezejére érve a gyerekek keze nagy figyelemmel követte a zenét. Olyan átéléssel rajzoltak a pasztellkrétával, ami kevés felnőttnél figyelhető meg. Abba sem akarták hagyni, olyan lelkesen rajzolták meg az átélt élményeiket, és mindenki lelkesen mesélt az elkészült művéről. Az egyik kislány először még nem merte elmesélni rajzának a történetét, de az elfogadó légkörnek és pár dicsérő mondatnak köszönhetően végül elsuttogta nekem.

Nagyon szép emlékekként maradt meg bennem ez a délelőtt. Úgy láttam, az érdekes programnak és Katica hozzáértő figyelmének köszönhetően egy kis közösség kezdett már kialakulni már az első napon.

Így utólag is megköszönöm mindenkinek a vidám éneklést, a zene alatti sok játékot, az alkotási folyamat meghittségét, és a titkolózó kislány történetét, amelyet ígéretemhez híven megőrzők. 

Íme, néhány Katicának küldött szülői gondolat: 

„Köszönünk neked még egyszer mindent! Isten áldjon és áldása kísérje ezt a csodás léleképítést, amit végzel.”

„Amikor két évvel ezelőtt kisfiunkat beírattuk a zenevarázs óvodai csoportba, igazán még nem tudtuk, mit fog kapni ettől a " módszertől".

Azt hiszem, ma módszer helyett inkább  azt mondanám:   léleképítés a zene,  a dramatizálás és az alkotás örömteli hármasa által.

Mert valóban ez történik: léleképítés... önismeret.... ,kapcsolódás  önmagunkhoz... a másik emberhez... a spiritualitáshoz....”

„Én kötelezővé tenném a teljes oktatási időszak alatt - óvodától egyetemig - mert érzékenyít, odafigyelésre késztet - befelé és kifelé egyaránt- és mindezt egy szavakon túli dimenzióban...

Nagy szükségünk van erre, mert lexikális tudásunk csak akkor válik igazán gyümölcsözővé, ha gyermeki énünk nyitottságát megőrizzük.

Azt hiszem a Zenevarázs csoport alkalmai kiváló lehetőséget teremtenek erre. Köszönet érte!”