Kokas kreatív-muzsikás és életmód tábor Szálkán

Szálka német ajkú település. Központjában, a Lajvér patak által határolt, közel háromhektáros, erdős területen fekvő, tornácos parasztházban tartottuk szálkai táborunkat, immár hatodik éve. A Múzsa Alkotó Ház üzemeltetője a Szögedi Múzsa Nonprofit Kft., melynek ügyvezetője Dobcsányi László,  felesége Rózsa, aki pedagógusként a táborban az életmód programban és az elsősegélynyújtásban működött közre. Tizenévvel ezelőtt Dobcsányi László megálmodta, hogy családjának és szakmai közösségeknek közös játszóteret biztosítson a festőien szép és nyugalmat sugárzó Szálkán, pont ezen a helyszínen.          

A táborozás lehetősége régebb óta adott ezen a helyen, többféle közösség számára. A mi táborunk idén volt a hatodik tábor, melyen a kézműves, muzsikás jelleg, és dr. Kokas Klára módszere volt jelen. Nyári táborunk nem minden évben viseli ugyanezt a tábornevet, mert a névválasztás attól is függ, hogy a tábor vezetői kikből állnak, milyen jelleggel, milyen foglalkozással színesítik a résztvevők életét. A táborra jelentkezők a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Gyakorló és Alapfokú Művészeti Iskolájának diákjaiból álltak. Néhány éve szálkai gyermekek is jelentkeztek, kiknek családjai a Múzsa Alkotó Ház ügyvezetőjével, a ház tulajdonosával (Dobcsányi László) szoros ismeretségben állnak. A táborba saját tanítványainkat, növendékeinket vagy volt tanítványainkat hívtunk el személyes megszólítások alapján, és általában 30 főnél nem nagyobb létszámmal. Idén a legfiatalabbak 9 évesek voltak, a legnagyobbak 18-19 évesek. 

Hogyan teltek napjaink?

A tábor hetét megelőző vasárnap délután érkezett mindenki a tábor helyszínére, Szálkára. Ez azért jó, mert a következő hét első napját már teljes napként, szakmai tartalmakkal tarthattuk a gyerekeknek. Minden reggelünk egy kis bemelegítő testmozgással indult, melyet a füves udvaron tartottunk. A közös reggelizés után délelőtt 9 és 12 óra között voltak a szakmai programjaink. Az idei nyáron két foglalkozást tartottunk délelőtt a gyerekeknek: kézműveskedést és Kokas-foglalkozást. A kézműves foglalkozások idei vezetője Fodor Éva, rajztanár volt, a Kokas-foglalkozásokat pedig mindig én tartottam. A résztvevőket két csoportra osztottuk és a mindkét foglalkozást egymás után végigjárták a gyerekek. 

A délutánok kissé kötetlenebbek, de szakmai tartalommal úgyszintén tarkítottak. A kézműves és a Kokas-foglalkozáson kívül hangszeres foglalkozásokon is részt vehettek a táborlakók. A két hangszer: a furulya és a zongora. A furulyajátékért Dobcsányi László, furulyatanár, a zongorajátékért Varga Ákos, zongoratanár volt a felelős. A hangszereket nem csupán a már azon tanuló gyerekek próbálhatták ki, hanem mindenki próbálkozhatott kedvének, ismereteinek, kíváncsiságának megfelelően, a két zenész kolléga irányítása mellett. A gyerekek és a kollégák kreativitásának köszönhetően csodás közös zenei élmények szoktak születni, az is előfordult, hogy egy gyerek több hangszeren is játszott (zongora szopránfurulya, altfurulya, fuvola…). Mindent a közös zenélés örömének szolgálatába állítottunk. Idén is volt arra példa, hogy egy kisfiú - bár egyik hangszeren sem tanul - mindkettőt (furulya, zongora) kipróbálta, és négy nap elteltével ügyesen mutatta be játékát a táborzáró koncertünkön. 

Ha szép és napos időnk volt, akkor strandolni is tudtunk a közeli tóparton, vagy kirándulásokat, kisebb-nagyobb túrákat szerveztünk a környéken. 

Az idei tábor ideje alatt nagy meleg volt, ezért több alkalommal is ellátogattunk a mesésen szép tóhoz, s ott nem csak strandoltunk, hanem egyik alkalommal vízibicikliztünk is. Az elmúlt években arra is volt példa, hogy a gyerekek kipróbálhatták a lovaglást, vagy délutánonként számháborúztak. Ezen a nyáron meghívtak bennünket a szálkai Matievics Borászathoz, mert két gyermekük táborunk résztvevője volt. Ott egy kis vendéglátást kaptunk, s mi ezt röpke koncerttel háláltuk meg. 

Minden tábor táborzáró koncerttel és kiállítással zárul, amelyet csütörtök esténként tartunk. A négy napnak főként a hangszeres játékai, egyéni vállalásai alkotják a koncert repertoárját, gyerekek és felnőttek együttes szereplésével. Nagy öröm volt, hogy az idei koncerten megszólalt az A szeleknek élénk szárnyán… kezdetű dal kánonban, melyet én vezényeltem. Ez a dal minden Kokas-foglalkozás záróénekeinek állandó része, így minden táborban résztvevő együtt énekelhette azt. A kiállításon a kézműves foglalkozás alkotásait, illetve az egyik Kokas-foglalkozás alkotásba átvezetett festményeit, rajzait tekinthették meg az odalátogatók. Saját magunknak is fantasztikus látvány, hogy négy napba mennyi gyönyörűség fért bele, mennyi szép alkotás született. 

Idén sem maradhatott el a koncert utáni tábortűz és a záró buli. Az utolsó nap közös ebédje után megbeszéltük a tábor tanulságait, és személyre szólóan köszöntünk el a tanítványainktól, majd átadtuk őket megérkező szüleiknek. Igazi öröm, amikor valaki újra és újra eljön a táborba, hála Istennek több ilyen tanítványunk is van.

Pálfiné Bánki Melinda Kokas-foglalkozásvezető beszámolója 2021-ből