Gyászoló munkatársak, barátok, tanítványok búcsúja

 

NEKROLÓG
Elhunyt Dr. Kokas Klára, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Intézetének nyugalmazott docense. A váratlan halálhírt mély megrendüléssel fogadták tisztelői, munkatársai és sok száz tanítványa itthon és külföldön, felnőttek és gyerekek egyaránt, akiket hosszú évtizedeken át életre szóló zenei élményekkel ajándékozott meg az elfogadásra, megértésre, toleranciára és odafigyelésre épülő nevelési módszerének segítségével. Soha nem felejtjük a Kokas Klárával megtett “felfedező utakat” nemcsak a gyermekek, hanem a klasszikus zenei remekművek birodalmában. Egyike volt a leginspirálóbb magyar zenepedagógusoknak, különleges személyiség és alkotóelme, aki jelentős, a Kodály koncepcióra alapozott zeneoktatási gyakorlat transzfer hatásának vizsgálatához kapcsolódó tudományos életművet hagyott maga után.
Örökké velünk marad csodálatos, érdeklődő, figyelemmel teli, bíztatóan sugárzó tekintete, egyfajta belső nyugalomból, tömérdek szeretetből és életörömből fakadó mosolya. Velünk marad úgy, ahogyan néhány hete még találkoztunk vele a Zeneakadémián, a fiatalos, tettre kész Klári néni, akiben az alkotómunka iránt szűnni nem akaró vágy buzog. Velünk marad rendkívüli spirituális lénye, s emlékeinkben még nagyon sokáig felidézzük, ahogyan oly sokszor elmerültünk vele a zene, a szabadság és a boldogság mámorító érzésében.
Egyike volt a “nagy titkok tudójának.” Megtanultuk Tőle, hogy a lélek mélyére ható, a transzcendens világot feltáró zenéhez nem a száraz tudományosságon át vezet az út, hanem az átszellemültségen és az inspiráción keresztül.
Emlékét örökre megőrizzük.
Dr. Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója

BÚCSÚZÓ MAGÁN LEVELEK
„Erdők, völgyek, szűk ligetek, elmegyek már közületek…”
Drága Klárikánk!
Úgy szólok hozzád, mintha itt volnál, mert itt is vagy, és itt is maradsz most már mindörökre a szívemben. Úgy látlak most is, mint akkor, amikor első ízben mehettem be az órádra a kisgyerekek közé, ahol soha nem látott varázslatoknak lehettem tanúja. Ahogy a félénkek, a gátlásosak, a szomorúak, az ügyetlenkék is megnyíltak a szeretet és bizalom melegében, és szárnyakat kaptak. Mert Te Magad is azok közé tartoztál, akik tudnak repülni. Úgy jöttél, mint egy üstökös, lángolva, tündökölve, nyomodban fénycsóvát vonva, mellyel oly sok ember életét bevilágítottad és hoztál zenét, örömet, szeretetet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mennyi fényes alkotás, mennyi kincs, melyet szüntelenül ajándékoztál a körülötted élőknek. Páratlan csodát teremtettél azzal a különös, égből hozott adománnyal, mellyel a kisgyerekek előtt megnyitottad a zene birodalmát. „Tüzet viszek”, mondja a film, melyet avatott művész készített Rólad. Tüzet hoztál valóban, és a tűz parazsát gondos őrizőknek szétosztottad, hogy sokfelé elvihessék az égi ajándékot. Most, hogy eljött a búcsú órája és elrepültél közülünk, hálás szívvel köszönjük a ránkhagyott kincseket, és hogy itt voltál velünk. Mindkettőnk szeretve tisztelt mestere, Géza tanár úr, amikor az okos életvitelre tanított bennünket, mindig ezt mondogatta, úgy kell élnünk, hogy elmúlásunk virághullás legyen. Neked sikerült Klárika, teljes, gazdag életeddel betöltötted küldetésedet. Pihenj békében.
Dr. Pásztor Zsuzsa

Őt most körülveszi sokunk szeretete – s ezt egymásra is sugározzuk, ahogy mindig is közösséget formált belőlünk.
Szeretettel:
Hollós Máté

Kedves Vera, döbbenten olvastam üzenetedet, mélyen megrázott a gyászhír. Hiszen csak nemrég vettem kézhez Klári levelét arról, hogy készíti sajtó alá legközelebbi könyvét, s a szerkesztésben számít rám… Szomorúan búcsúzom Tőle, de ugyanakkor örömmel tölt el a tudat, hogy a második születésnapi ünnepség résztvevőjeként milyen bennsőséges élmény volt Őt személyiségének teljes tündöklésében, az őt szeretők körében boldognak, hitében megingathatatlannak látni, ahogy munkásságának eredményét learatva és begyűjtve a színpadon állt, a zsúfolásig telt nézőtér ünneplése közepette… Megismételhetetlen, ámde örökre maradandó pillanatok voltak ezek, és hogy engem is gazdagítottak, Szeretettel ölel:
Kerényi Mária

Kedves Vera!
Megrendített a hír. Nagyon-nagyon sajnálom, és továbbra is csodálom. Személye, élete, tanítása  példa számomra.
Szeretettel:
Urbán Kati

Meghalt Klári néni…
…döbbenet.

Tegnap este kaptam a hírt, alig két órával azután, hogy szétküldtem a következő győrújbaráti Dallamvarázs koncert március 7-re tervezett programját.
Napi szinten volt jelen az életünkben, aktívan ápolta, szerkesztette, dolgozta fel tapasztalatait, „tudományát” és szerencsére maga is minden alkalmat megragadott, hogy azt továbbadja.
Együttléteink minden perce öröm volt és rendkívül értékes – ezt akkor is mindig így éreztem, nem csak a már elérhetetlen nagyítja és értékeli fel. Örülök, hogy nem mulasztottam el egyetlen szavát, mozdulatát érintését sem, hogy olyan gazdag hagyaték van utána, ami által – és annak folytatása és további kibontása által – tovább élhet közöttünk. Remélem, kívánom, hogy hasonlóan érezzetek ti is – értékes ajándék volt, hogy ismerhettük, és hogy tálentumainkat csiszolhattuk vele, általa! Sajnálhatjuk ugyan, hogy egy korszak és egy „legenda” (ahogy az utóbbi időben többször aposztrofálta magát – miként ezt mások „ráakasztották”) lezárult, hogy elment közülünk valaki, aki árasztotta a derűt, a szeretetet és habozás nélkül begurult a felnőttek közé a szőnyegen…, de ez a sajnálat rólunk szól. Meggyőződésem, hogy Klári néni jó helyre kerül és akkor és úgy hagyott itt minket, ahogyan az a legjobb volt. A sokszor emlegetett feladat, a módszer továbbvitele, a szellemiség éltetése most már vitathatatlanul a mi feladatunk maradt.
Persze, hogy március 7-én lesz Dallamvarázs koncert és fogunk mosolyogni és nevetni is. Klári néni is ezt akarná, biztos vagyok benne.
Meghalt Klári néni…, még mindig döbbenet. De magvetés volt egész élete, emberi és szakmai példaadás. Őrizzük emlékét és neveljük a kikelő magocskákat magunkban – másokban!
Halász Attila

Ó, ki tevére szállsz, s Athil síkjára indulsz
Öt napig tart az út, ha kedvez a szerencse,
add át üdvözletem a minap ott kihunytnak, 
ha a nemes tevék megtorpannak remegve.
Könnyem bőven szakad, szívem patakban ontja,
bár legtöbbjük azért szemem gödrébe fullad.
Vajon hall-é Nadhr engem, ha szólítom most?”
Részlet Kutaila Bint An-Nadhr Ibn Al-Hárith verséből VII.sz (Jékely Zoltán fordítása)
Szerető tanítványa,
Cseperke (Margaréta csoport)

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, 
Ha szeretet nincs bennem, 
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.”
Pál apostol – A szeretet himnusza

Klári néni ezt tanította nekünk életében, és ezt tanítja talán valahol most is. A szeretete nem szűnik meg soha, és ezt valamennyien érezzük, akik mellette lehettünk, és melegedhettünk a szárnyai alatt. Köszönöm neked, drága Klári néni, azokat a táncokat, amiket sosem táncoltam volna el nélküled, köszönöm a sok felejthetetlenül szép zenét, és köszönöm a hitedet a világban, amiből mindannyiunknak ajándékoztál bőkezűen! Szeretettel,
Korbai Hajni

Drága Klári,
Nagy boldogság, hogy életed nyolcvan, lelki-szellemi kincsekben gazdag esztendejéből egyet velem is megosztottál. Mekkora rácsodálkozás volt téged Karácsonykor a televízió képernyőjéről megismerni. És micsoda élmény hagyni, hogy aztán gyökereiben felforgasd és átformáld életemet, hivatásomat. A gyermekek körülötted átváltozásról meséltek, zene által, mozgásban kifejezve. A  te áldásos felforgató tevékenységed nem csak számukra hozta el az átváltozás szavakban megfoghatatlan gyönyöreit, a játék varázsát. Szereteted melegében a metamorfózis élménye, ahogy mostanában beszélgettünk erről, megnyílt számunkra,  felnőtt-gyermekek számára is. És ez az élmény örök, visszavonhatatlan, közös. Távozásod döbbenetében, fájdalmában is fényes és meleg, mint a kis gyertyaláng, melyet körülénekeltünk veled.
Vass Éva

Drága Klára!
Tegnap jött a hír, nem akartam elhinni…
Sok évvel ezelőtt óvónőképzős növendékeimmel látogattalak meg egyszer, aztán még egyszer, aztán újra meg újra. Csodálatos volt a találkozás veled nekünk is, ahogy nagyon sokaknak. Melléd ültünk, beszélgettünk, énekeltünk. Figyeltük egymás kimondott és kimondatlan gondolatait, mozdulatát, hallgattuk a zenét és olykor a csendet. Emlékeim legszebbjei közé tartoznak ezek a pillanatok. Mindannyian, akik megmerítkezhettünk a körülötted mindig újjászülető varázslatban, vittünk abból egy kis szikrát továbbadni a körénk gyülekezőknek. Most az év elején beszéltünk róla, ha hazajössz az amerikai utadról, akkor találkozunk valamikor márciusban. Örültem és vártam. De nem találkozunk már, csak messziről integetsz, látom, ahogy mosolyogsz… Így is, most is velünk vagy.
Gállné Gróh Ili

Mély megrendüléssel értesültem róla, hogy Klári elment közülünk!
Megtiszteltetés számomra, hogy a tanítványa lehettem. Nagyon sokat tanultam Tőle diplomás muzsikus létemre a zenéről, de még annál is sokkal többet az egymás felé fordulásról, a szeretetről és elfogadásról.
Eddig is az Ő szellemi irányításával mentek az általam vezetett családi koncertek a MÁV Zenekarban, de innentől kezdve még inkább szent feladatnak és kötelességnek érzem megismertetni mindenkivel az Ő munkásságát! Holnap minden zenei hang és ének Klári néni tiszteletére csendül fel majd a Szeretethang foglalkozáson!
Ácsné Székely Edit

Megrendülten olvastam a hírt… Most egy történet jutott eszembe. A kisebbik lányommal egy buszon utaztunk. Tőlünk nem messze egy piszkos, mogorva ember ült, aki mellé senki nem akart leülni. A két és fél éves lányom ránézett, és a Süss ki napocska kezdetű dalt énekelte el neki: ránézett, rámosolygott, hangosan dalolt. Az első adandó alkalommal, egy tanfolyami napon elmeséltem ezt Klári néninek. Azt írta később, hogy nem felejti el. Arra is rájöttem, hogy miért volt fontos, hogy elmondjam: Ő mindig tudta, érezte, ki az a “rongyos ember”, akinek szüksége van a vigaszra, a lelki támaszra, a megerősítésre, a jókedvre. Érezte a zenét, kérdés nélkül érezte a feloldandó görcsöket, és segített másoknak. Számomra a lefőbb tanítása: figyeljünk a gyerekekre, a gyerekeinkre. Tanuljunk tőlük, általuk…
Molnár Csilla (Margaréta csoport)

Csak olvasom és olvasom az utolsó leveledet, amit küldtél nekem, hogy mit is vigyek majd neked a piacról, ha megyek hozzád, mert ha hétfő akkor Klári néni, indul a hét tele feladatokkal és élményekkel merthogy minden egyes veled töltött pillanat számomra ezt jelentette. TE voltál a legnagyobb ajándék, amit csak kaphattam az élettől. Amikor először léptem be hozzád az ajtón, azt éreztem, mintha csak hazajöttem volna. Soha nem felejtem el azt az őszinte tiszta mosolyt és ölelést, amivel betakartál. Abban minden benne volt amit a feltétel nélküli tiszta szeretetről tanultam Tőled. Csak annyit tudtam biztosan, hogy itt a helyem. Rengeteget kaptam Tőled és ezt már soha senki nem veheti el tőlem, örökre belém ivódtak. Köszönöm Neked.
Szívemben őrizlek:
Netti

A foglalkozások minden pillanatában szerencsésnek éreztem magam, amiért ülhettem mellette, hallgathattam, énekelhettem vele, vagy teát főzhettem Neki. Fantasztikus embernek, nagyszerű nőnek ismerhettem meg, akiből áradt a humánum. Szolgálatkészsége határtalannak tűnt. Mellette repültek a percek és könnyebb lett a lélek. Tanultuk tőle az odafordulást, a figyelni tudást, hogy vigyázzunk gyerekeinkre. A januári foglalkozásunkon pedig azt kérte, vigyázzunk a férfiakra. Mit is tehetnénk most? Vigyázunk gondolataidra, és vigyázunk egymásra. Köszönettel mindenért!
Földi Anita (Margaréta csoport)

Megrendülten fogadtuk a hírt: Klári néni elment közülünk. A magyar zeneoktatás legendás, nagy alakját veszítette el. Itt maradtak azonban tanítványai, akik tovább viszik szellemét, és tovább sugározzák azt a szeretetet amelyből mindenkinek jutott aki csak kapcsolatba került vele. A MÁV Szimfonikus Zenekar a ma esti Szeretethang koncertjén gyertyagyújtással emlékezik meg Klári néniről, aki ennek a sorozatnak az elindításában is segítségünkre volt.
Nyugodjon békében.
Lendvai György (MÁV Szimfonikus Zenekar)

…mert itt még a sírás ideje van…
Kisfiam az ölemben, olvasom az emlékezéseket, sírok…
Férjem mellénk kuporodik…
Nagyon nehéz elengedni Klári nénit?
Nagyon.
Pedig tudod, mit mond most is? Énekeljetek, táncoljatok, szeressétek egymást! Hallod?
Hallom, igen hallom és látom…
Hallak Klári néni, és látom a huncut szemeidet, látom a komolyan figyelő szemeidet, látlak teljes elmélyülésben, behunyt szemekkel, érzem a fejemet simító kezed, érzem azt is, ahogy bárkit közülünk megsimogatsz, átölelsz, mert amit egynek adsz, azt mindenkinek adod…
… tudod, ez olyan nagyon „finom”, ahogy Te szoktad mondani…
Férjem, Andor furulyázni kezd, halkan improvizál, ahogy elengedi a dallamot, feltekint, úgy mondja:
Ha táncolnál?
Igen, azt hiszem, eltáncolom…
Látod? – Marci fiúnkra néz. Itt pedig az új élet… lehet Ő még „Klári bácsi”.
Mosolygunk.
Mert Téged idézve, ideje van a nevetésnek is.
Menj, Klári néni! Csókolunk.
Váradi- Végh Edit (Margaréta) és családja

Kedves Barátaim, Szeretteim!
Klári néni halála oly mély szomorúság, hogy csak az értheti, aki vele lehetett azokban a szent pillanatokban,amikor mesélt és “élte” a zenét.
Ugyanakkor: biztos vagyok benne, hogy lelkében mosollyal várta ezt a nyugalmat, mely a 80 hosszú, mozgalmas, színes év után sietett elé.
Visszük tovább, Klári néni, sok-sok mosollyal, lendülettel!
Ígérjük szívünk egész szeretetével Győrből:
Tamara

Klára fényes-szép virágom.
Lelkem boldog, szállni vágyom.
Zúg a tó, itt mécses lángol.
Hol hó szitál, ott két lány táncol.
Klára díszes-szép virágom.
Oly kedves vagy mint az álmom.
Most messze van a párom.
Ezért a karom kitárom.
A Jó Isten legyen vele: ÁMEN.
Köszönjük a szeretetét, a zene csodálatát, a kedves szavakat, a katarzist.
Megrendüléssel:
Sz. Balogh Szilvia

Klári néni itt marad….
A bénulás és mély fájdalom van mindannyiunkon. Az legyen vigaszunk, hogy Klári néni szelleme, lénye itt maradt s marad örökre körülöttünk!
A legkülönfélébb helyekről hatalmas szeretettel jelentkeznek részvéttel az ismerősök, barátok, tanítványok, ismeretlen ismerősök, tisztelők, s sokan, akik csak most ocsúdnak fel, hogy elmulasztották Klárát felkeresni, megismerni, élőben megtapasztalni milyen is mellette, vele.
Remélem, mosolyog fentről ránk, örömmel látja, hogy amiről álmodott, s amire tanított minket, működik!
Többek között az együttműködés volt Klári álma, s ez megvalósulni látszik máris.
Jönnek a felajánlások, hogy tartsunk össze, mit lehet tenni, szólj, miben segíthetek?…
Ebbe kapaszkodhatunk, egymást támogatva, muszáj tovább folytatni, ez a dolgunk, nem is lehet más! Az összeadott erőnk lendít majd át minket a nehéz napokon, csak így tudjuk elviselni a megváltoztathatatlant, s igyekezni nagy tanítónk szellemében továbbhaladni, tenni a dolgunkat, ki-ki a maga területén.
Klára mindig előremutató tervekkel élt, s nagy részét meg is valósította, a mi feladatunk lehetőségeink szerint tovább vinni, s eljuttatni tanításait ahová csak lehet!
Köszönöm az égieknek, hogy Klári néni mellé engedett, életem megváltozott, kiteljesedett, értelmet kapott álmai tervei megvalósítását segítve. Nagyszerűen kiegészítettük egymást, pont azt tudtuk, amit a másik nem, most úgy érzem egyik szárnyam levágták, újra kell repülni tanulnom!
Most a döbbenet, Klára hiányának felismerése megálljt parancsolt, de össze kell szednünk magunkat, s megújult erővel kell tovább mennünk, küzdenünk ismét tovább, közösen…
Klári nélkül, aki pótolhatatlan, de eredményei, írásai, munkássága, utódai, tanításai tovább éltetik, így marad mindig velünk, s lesz hallhatatlan.
Nagyon hiányzol Klári, nehéz elfogadni, hogy nem hívsz többé!!! Szívemben, lelkemben örökké itt maradsz!
L. Vera

Nemrég még izgatottan bontogattam Klári néni saját kezűleg írott kedves görögországi válaszlevelét, olvastam ki sorra könyveit, böngésztem honlapját és jelentkeztem módszertani tanfolyamára, hogy jobban megismerhessem őt. Pár hónapja  még a Zeneakadémián ünnepeltük Őt, mosolya énekelt…
A gyerekekhez való pedagógiai hozzáállása példaértékű, egy-egy mondata mindig eszembe jut, annyira találó. Köszönjük! Sokat gondolunk Rád! Olvasók, követők, pedagógusok, szülők és gyerekek.
Az Életfa, amit a nyáron Neki festettem selyemre, biztos továbbra is virágzik, merengek, melyik virággá lett…
Búcsúzunk:
Jakabosné Kovács Judit és a Kerekítő kollégák

Kedves Vera!
Úgy érzem fontos leírnom Neked, ami tegnap történt Lénával.
Ő a XII. kerületi Kós Károly zenei iskolába jár. Itt az idei első osztályt Klári néni módszerével indították.
A tanárnő ismeri Lénát, és azt is tudja, hogy Léna is Klári nénit.
Délben megkereste Lénát az  iskolában, hogy elmondja neki mi történt, és egyben megkérte, hogy vegyen részt valamelyik foglalkozáson és a gyerekeknek játsszon hegedűn, vagyis ő adja kiválasztott zenei részletet.
Léna annyit mondott: “Mama természetesen játszom a kicsiknek, legalább én így tudom továbbvinni, amit Klári nénitől kaptam.”
Most is sírva írom neked ezeket a sorokat, mert ezt nem Klári néninek tudom elmondani, és Ő már nem tudja, hogy egy kislányt hogyan indított el annak idején zenei útján, és most 12 évesen ez a kislány hogyan érez és gondolkodik.
Köszönöm: Baranyi Etelka

Drága Klári Néni!
Nem tudom – nem akarom!? – felfogni a döbbenetes, lesújtó hírt, hogy itt hagytál minket, pedig, ahogy telnek a napok, és agyam kapja a komor megerősítéseket, egyre inkább bizonyossá válik, hogy sajnos igaz. Furcsa módon, minél inkább bizonyossá válik, tudatosul bennem a tragédia, annál jobban, annál erősebben érzem, hogy itt vagy velem. Hallom a hangodat, simogat tekinteted, iszom okos, kedves, bíztató szavaidat, látom mozdulataidat, itt érezlek magam körül, magamban. Én is ilyen szeretnék lenni! Te egy igazi példakép vagy! Nem csak voltál, hisz Te az maradsz örökre. Életműved néhány szilánkja – látható, hallható formában – megörökíttetett, s ez pont elég arra, hogy sok-sok generáció meríthessen hagyatékodból, és példaként tekintsen Rád. De itt maradtál bennünk, tanítványaidban is, mert – ahogy az egy igazi Emberhez, egy igazi pedagógushoz illik – szétosztottad magad közöttünk, miközben engedted, hogy megfürödhessünk Benned. Itt maradtál bennünk, azért, hogy mi is adni tudjunk Belőled. Hogy tovább tudjuk adni tiszta emberségedet, hogy méltóan megélhetővé tudjuk tenni sok-sok tanítványunk számára ezt a méltatlan világot, amelyet itt hagytál most nekünk.
És az élet megy tovább! Tanítok, végzem a munkám. A hétköznapok legszebb pillanatai, a „Kokas-órák” (tudom, hogy nem igazán szeretted ezt az elnevezést, de végül is elfogadtad – ez is milyen jellemző Rád!), amelyek engem eddig is felemeltek, amelyek nekem eddig is erőt adtak, most – hétfőtől kezdve – úgy érzem még mélyebb gondolatokkal, érzésekkel telnek meg.
Február 8-án reggel „Kokas-órával” kezdtem a napot. Féltem, hogy nem tudom sírás nélkül végigcsinálni, de úgy éreztem, tartani kell magamat, mert a feladat ezt kívánja. Természetesen – bár nem mondtam a szomorú hírt a gyerekeknek – átitatódott vele a foglalkozás. Jár ebbe a csoportba egy nagyon félénk kislány, aki a közös zenemozgásokban sem nagyon vett eddig részt, inkább csak csendesen szemlélődött. Ezen a napon viszont, miután visszahúzódva, szerényen, de végig figyelte a történéseket, szóló táncra jelentkezett. Meghatottan, boldogan figyeltem, puha, szép mozdulatait, szinte láttam, ahogy Te vezeted őt. A tánc után azt súgta nekem a gyermek: tündérré változtam. Én ennek a kislánynak a tündértáncát küldöm Neked, drága Klári néni.
Hálás vagyok a sorsnak, amiért Rád találtam, eljutottam Hozzád, hogy a barátod, tanítványaid nagy családjának a tagja lehettem.
Köszönök mindent: a figyelmet, a bíztatást, a szeretetet, a türelmet, az elfogadást, a törődést, a bizalmat.
Még hosszan írhatnám le érzéseimet, gondolataimat, de tudom, az én szavaim előbb-utóbb elfogynak, nem úgy mint azok az érzések, gondolatok, amelyeket Te ébresztettél bennem, amelyeket Tőled kaptam, és amelyek nemhogy nem fogynak és nem felejtődnek, de egyre inkább erősödni hivatottak bennem.
Nem búcsúzom, csak elköszönök Tőled, és kérlek, hogy továbbra is törődj velünk, legyen gondod, vigyázz ránk!
Szerető tanítványod, kollégád, barátod:
Szkubán Judit

Az Úr gondolt öröktől fogva téged
elméjében léted, mint szikla áll.
Mi ehhez mérten habfodornyi élted?
És mit változtat rajta a halál?
Weöres Sándor gyönyörűszép sorait mondogatom, mióta megtudtam Klári néni halálhírét, de nem hoz megnyugvást, még nem oldja a döbbenetet és bénult fájdalmat. Ez most valóban a sírás ideje. A világ egyik legcsodálatosabb embere ment el most közülünk, fájdalmas  űrt hagyva maga után. A Jóisten azonban nagyon szerette Őt és megadta neki, hogy nem hosszú betegségtől sújtottan távozott, hanem akkor, amikor tele volt tervekkel, munkával, várakozással. Úgy hiszem, megtalálta odafönt azt a világot, amelyben rendületlenül hitt, és ami után  vágyakozott.
Ha valaki csak egyszer nézett a szemébe, az nemcsak azt mondhatta el, hogy ettől a perctől fogva jól ismeri, hanem hanem azt is, hogy őszintén és igazán megszerette. Annyi jóság, derű, bölcsesség és megbocsátó emberi tapasztalat volt a pillantásában, ami zavarba ejtően rabul ejtett mindenkit. Megajándékozta a köréje összesereglett tanítványokat, szülőket, gyermekeket az igazi értékekre figyelmeztető, példamutató jelenlétével. Hiszem, hogy tanítványai, akik majd tovább viszik az ő örökségét, és az ő nevében szólalnak meg és dolgoznak, mindig méltók lesznek hozzá, ő pedig szeretettel fogja segíteni munkájukat.
Én nem voltam a tanítványa, nem a zene, hanem az irodalom eszközeivel próbálok segíteni a sérült gyermekeknek. Klári néni persze a rá jellemző nyitottsággal azonnal keresni kezdte a kapcsolódási pontokat, ahol a zene és az irodalom, a beszéd találkozhat. Még csak elindultunk ezen az úton, nem gondolva, hogy ilyen fájdalmasan rövid idő adatik meg a közös munkára.
Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy ( fél évvel ezelőtt ) megismerhettem Őt, és hogy barátok lehettünk! Szinte naponként beszélgettünk hosszan, hitről, szeretetről, irodalomról, a munkája mellett a hétköznapjairól, örömeiről és félelmeiről, vágyairól és terveiről. Minden gondolatát, szavát örökre megőrzöm és hálásan köszönöm neki, hogy megosztotta velem.

Drága Klári néni!

Látod, mégsem tudtam átadni neked a meglepetésem, pedig százszor is elképzeltem, hogy milyen lesz az arcod, amikor kibontod a csomagot, és Fülei Bandi könyve mosolyog rád. Ti viszont már megtaláltátok egymást az égi hazában,hiszem hogy nagy boldogságban vagytok.
Köszönöm, hogy melletted lehettem ebben a rövid időben, köszönöm, hogy méltónak tartottál a barátságodra, szeretetedre.
Elutazásod előtti leveled utolsó sorai vigasztalnak most:” A viszontlátásig szerettel ölellek”  Hiszem, hogy találkozni fogunk egyszer!

A Jóisten kegyelme és irgalmas szeretete fogadjon be és vegyen maga mellé, drága Klári néni! Nyugodj békében!
Geri

80 mínusz 1-ik születésnapján így szólt Klári néni édesanyjáról:  „Ő rég odaát él már, és élheti, amit idelenn mi csak sejtünk: a folytatást odatúl. És bámulhatom a csillagokat. A legapraja is reményt sziporkázik: ott megint jó élmények várnak majd. Másképp, de baj az? Szeretni csak lehet a másféle alakunkban is, nem?” De igen, Klári néni! Teljesült óhajod! Teremtőd meghallgatott, hiszen így vallottál Magadnak magadról: „Szemtelenség lenne hirtelen elmúlást kérni, szenvedés nélkül. Szerencsére nem az én dolgom. Ahogy annyi mindent, ezt is elrendezi majd körülöttem a Teremtő.” És láss csodát! Gyermeki hitedért Ő meg is ajándékozott. Egy szempillantás volt csupán, és máris odatúl éled a folytatást! Nem kell már innen bámulnod a csillagokat. Ott ragyogsz közöttük Te is… Sok fénylő társaddal mutatod számunkra az utat. Itt a földön abból az ÖRÖMBŐL, BŰVÖS ÉGI SZIKRÁBÓL adtál ízelítőt, amelyben most teljességgel részed lehet.
Szeretett Klári Nénink! Te az egész „kerek világot” magadhoz ölelted szeretetteddel, benne minket is, a pécsi Kerek Világ Alapítvány gyermekeit, felnőtteit. Nem tettél különbséget ép és halmozottan sérült gyermek, szerethető és nem szerethető felnőtt között. Nem ért fel Hozzád a gyűlölet, irigység romboló áradata. A valódi, csalásmentes szeretetet nem pénzért árultad. Ott érezted jól magadat a „hurrikán közepében”. S akik eljutottak Hozzád, azok már tudják, milyen a szabadság. Milyen jó szabadnak lenni minden földi nyűgtől. Nem kínzott a meggazdagodás vágya sem, mert Te gazdag voltál  jó cselekedetekben!
Kedves Klári Néni! Nem búcsúzunk Tőled, mert Te valójában nem is mentél el! Itt vagy közöttünk, és már nem kell utazgatnod sokfele, hiszen más alakban ugyan, de mindenütt jelen lehetsz!
Köszönjük Neked, hogy eljöttél hozzánk a Kerek Világ Általános Iskolájába. Eljöttél azokhoz a gyermekekhez, akik halmozott sérültségük miatt mázsányi terheket cipelnek. S ha rövid időre is, de feledték bánatukat, mosolyt csaltál arcukra.
Fényképek őrzik ittléted, de legfőképpen nem hagyjuk kialudni azt a tüzet, amit itt nálunk egy héten át élesztgettél, tápláltál és lángra lobbantottál.
Isten Veled, viszontlátásra Klári Néni!
Szeverényi Irma és a pécsi “Kerek Világ”

Drága Klári néni!
Elreppentél, de még márciusban úgyis várlak, ahogy megbeszéltük. Érzelmeim kullognak az eszemmel tudott után. Akkor majd rettentő nehéz lesz.
Hogy hogyan tovább?
Azt mondtad még decemberben egy műsorban: “Vigyázzatok arra, hogy mi az a művészet, amiből épülni tudtok, magatokat építeni, és ezt sose hagyjátok abba!”
Megfogadom.
Reikort Ildikó

Miután egy hetet Sopronban töltöttünk, csak szombaton értesültünk Klári néni haláláról. Most tanácstalanul ülök a gép előtt és nem találom a szavakat. Nagyon hiányzik. Más ember lettem általa.
Nagylányommal a Lőverekben hallgatva a szél zúgását, arra gondoltam: bárcsak ezt láthatnád, Klári néni! Milyen csoda ez! Így figyelünk együtt a szélre!
Drága Klári néni! Amikor szomorú voltam, vigaszt nyújtottál; amikor beteg voltam, Bach kantátákat küldtél; amikor türelmetlen voltam, elviseltél; amikor meggyógyultam, velem örültél. Elmentél, de szereteted bennünk, köztünk marad. Milyen a Zene odaát, Klári néni?
Paál Kati

Just heard about Klari neni, I’m so sorry. I just wanted to let you know that I hope Klara’s work can continue somehow and that I am here if you would appreciate some help at any time. She was pure inspiration, her spirit  will live for ever in the hearts of those she touched. All my love;
Christa

Dearest sweet Nagyi-
Words cannot express how much I love you. You’ve always been there to help me with piano, with school, with life in general. Over the years you’ve captured many hearts with your immense love. Cassidy still remembers what a great time we had playing the piano and painting together. There are so many people in this world whose lives have been changed greatly by you. You had such a rich, full life. You always put others first and never complained about a thing.  I love painting to classical music, and I had so much fun doing that with you at the camps we went to in the summer. I wish you could see me graduate high school and college, get married, and start a family. I know you will be watching with God, and smiling down on me always. You made such an impact on my life, and you are my biggest inspiration. You always told me I was great, and beautiful, and that meant so much. Your love and passion for music has kept me singing and playing the piano, even though people have doubted me and told me I wasn’t good enough.  You led such a rich, beautiful life, full of the goodness and unconditional of God.  Being with you was like seeing a part of God Himself, and I have been forever changed and blessed because of that. I wish we had more time, even just enough for you to hear me learn Hungarian or play the Moonlight Sonata for you. Since we don’t, I recorded me playing it. I will strive to make it perfect, just for you. I know you will be there with me when I play it at the spring recital, holding my hands steady. I love you, Nagyi, so much.
Thank you for giving me so much in life. I will never forget you.
Love always,
Anni