Dr. Bagdy Emőke pszichológus, egyetemi tanár
Kokas Klára Kodály tanítványaként úttörő alkotó utat választott a zene tanítására. Nemcsak zenepedagógiát művel, hanem személyiséget formál, érzelemvilágot gazdagít, lelki nevetést alkalmaz, empátiát fejleszt. Ars poeticája a személyes élmény-érintés, az improvizatív, sémamentes út és a szolgáló alázat hármasa.
Könyve különleges érték. Autentikus pedagógus, hiteles ember üzenete a feladattal azonosuló, megszállott ember önátadó szolgálatáról. Elhiteti az olvasóval, hogy szerzőjének varázslatosan személyiségközpontú módszere tanítható, ha a tanár alázattal átadja személyiségét ugyanazon erőnek – a zenének -, amellyel tanítványai formálódását szolgálja.
Dr. Poszler György irodalomtörténész, egyetemi tanár
Kokas Klára könyve a tanítás művészetéről szól. És természetesen az egész személyiség alakításról, alkotó felszabadításról a művészetben és a művészet által. Ez áll gyakorlati és elméleti tevékenységének a középpontjában, erről ad hírt ez a kitűnő könyv. Egyrészt élményszerű beszámoló egy több évtizedes, művészetté fejlesztett pedagógiai tevékenységről. Másrészt elméleti összefoglalása a tevékenység összefoglalható következtetéseinek. Harmadrészt iránytű azoknak, akik e gyakorlatot maguk is folytatják vagy folytatni akarják. Úgy vélem, Kokas Klára fontos könyve érdekes jelzés arról is, mi minden nőhetett és nőtt is ki mestere, Kodály Zoltán művészeti pedagógiai és emberi tanításaiból. Ezért volt nekem, a nem szakembernek is e könyv tanulmányozása élményszerűen izgalmas.
Gonda János, a Zeneakadémia professzora
Az igazi tanár kerüli a megmerevedett módszereket; saját útján halad és meg-megújulva követi a változó világot. Ilyen pedagógus Dr. Kokas Klára, aki a kodályi örökségből kiindulva teljesen egyéni nevelési rendszert alakított ki. Ebben egyaránt helyet kap a hangszeres zene és ének, mozgásimprovizáció, meserögtönzés, rajz és festés, mégpedig oly módon, hogy az egyik tevékenység mintegy gerjeszti, inspirálja a másikat.
Kokas titka személyiségében rejlik. Ennek erejével jut egyre közelebb az egészséges és fogyatékos gyermekek lelkéhez, felszínre hozva azok érzelmeit, vágyait, gondolatait. Szeretetet ad és örömet szerez mindazoknak, akik a környezetében vannak. Kokast utánozni nem lehet és nem is szabad – tanulni tőle lehet és kell is.
Szervánszky Jenő, festőművész
Életem legnagyobb megrendítő élményét első találkozásom Kokas Klára munkásságáról készült film váltotta ki. Akkor képtelen voltam szavakba foglalni, mi az ebben, ami ilyen elementáris erővel nyűgözött le. Csak jóval később értettem meg, hogy itt egy olyan egyedülálló jelenséggel állunk szembe, ami a mi hétköznapi tevékenységeinket jól-rosszul művelők számára, a csoda fogalmával azonos.
És ez a gyerekek átváltozásának csodája; amit a zene hatására, mélyen belülről indulva a mozgásban válik láthatóvá és szemük fényében teljesedik ki.
De mi van a szépség mögött, mi ennek a tartalma?
Annak az időtlen, mindig vágyottnak, időleges megnyilatkozása, jelenvalósága, ami a tiszta, szép és jó fogalmának egységes harmonikus létét jelenti: az ideális embert: a szabadot, az áradót, az örömteli adakozót.
Ezért van benne valami emberen túli, fölötti, angyali jelleg. És mindezt egy ember szeretetből fakadó szívós munkája hozta létre; (itt nálunk, de a világnak más országaiban is.)
De mindez hogyan jön létre? Erre a válasz: Olvassák el Kokas Klára most megjelent könyvét: címe: “A zene felemeli a kezeimet”.
