Ácsné Székely Edit: Szeretethang-visszhang
Jó féléves felkészülés, és előkészítés után megvalósult egy szép terv, kismamáknak muzsikáltunk!Tucatnyi könyvet elolvastam, orvosi, zenei, pedagógia, és lélektani oldalról is válogattam. Miközben egyre több információm lett, és kezdtem elveszni az adatok között, egyre biztosabban éreztem, hogy a lényeg nagyon egyszerű: csendben lenni, és befelé, a növekedő életre figyelni.
Csendben lenni, miközben klasszikus zene szól.
Paradoxonnak tűnhet, pedig a csend a zene része. A zene ellentéte a zaj, a csend pedig puha fészke a hangnak, melyből felcsendülhet…
A hangversenyrendezés a barátságos külső körülmények megteremtésével kezdődött. Minden érkezőt megkértünk, kis cédulára írja fel keresztnevét, ragassza a ruhájára, hogy könnyebben meg tudjuk egymást szólítani.
A hangversenytermet úgy rendeztük be, hogy a zenészeket félkörben ülték körül az érdeklődők, akik nem dobogón, hanem velük egy szinten ültek.
Ma már bizonyított tény, hogy a magzatnak egyáltalán nem mindegy, hogyan várja édesanyja, és környezete. Felnőttkori szorongások, és egyéb pszichés megbetegedések (táplálkozási zavarok, bőrbetegségek) okai nagyon gyakran a magzati korban keresendők. Úgy, ahogy az anyukának oda kell figyelnie egészséges életmódjára, táplálkozására, legalább akkora gondot kellene fordítania a mentálhigiénés környezetre is. Szüleinktől nem csak genetikai örökséget, hanem un. epigenetikusat is kapunk, azaz társadalmi, kulturális feltételeket. Így válik érthetővé Kodály Zoltán nyilatkozata, hogy a zenei nevelést az édesanya születése előtt 9 hónappal kell elkezdeni.
„Ha zenével kerülünk kapcsolatba, az egyben azt is jelenti, hogy újra és újra találkozunk a nővel, az anyával, mint első zenei nevelővel, és szembesülünk azzal a hatással, amelyet ránk gyakorolt, legyen az jó és segítő, vagy épp megterhelő, megbetegítő. Minden későbbi zenei élmény visszavisz minket abba a világba, hangokkal teli ősbarlangba, az anyaméhbe, ahol a világról még csak hangok útján, bizonyos távolságból szereztünk tudomást.”
Az előadás rövid bemutatkozással kezdődött. Fontosnak találtam elmondani, hogy a kismama-koncert ötlete zenekarunk igazgatójától, Lendvai Györgytől származik, a koncertnek egyedi hangulatot adó változtatások pedig Dr. Kokas Klára zenepedagógus tapasztalatai, és ötletei nyomán váltak valóra. A legfontosabb különbség egy hagyományos koncert és e között, hogy megkértük a közönséget, ne tapsoljanak a zenék után, mert a meghitt hangulatot a tenyerek összecsapásával megtörnénk, valószínűleg a zenehallgató babákat is váratlanul érné ez a durva zaj. Helyette a tetszésnyilvánítás kendőlengetésben bontakozott ki, akinél nem volt kendő, azok ölébe hosszú kelmét terítettünk, melyet egyszerre legalább hatan lengethettek.
A zenére hangolódást közös énekléssel kezdtük, melyben legnagyobb örömömre lelkesen részt vettek a jelenlévők. Tavaszi szél vizet áraszt… dalolták együtt a leendő anyukák és apukák, és megtettük ez első lépést a közösséggé válás felé, ezzel az első közös zenei élménnyel. A harmadik versszaknál már elbizonytalanodtunk a szövegben, de Klári néni könnyen megoldotta ezt a gondot, zümmögő kórussá alakított bennünket. Ebből a szépen előkészített hangulatból csendültek fel Dvořák: „Amerikai” vonósnégyesének (II. tétel) hangjai, Jobbágy Szemőke, Györei Ildikó, Tóth Balázs és Kószás Ágnes előadásában.
A műsor összeállításban inkább több rövid tétel, néhány perces zeneművek szerepelnek, különböző hangszeres együttesek előadásában. Nem célunk teljes művek bemutatásával akár fél órán át mozdulatlanságba kényszeríteni a közönséget, hiszen a 8-9. hónapban levő kismamáknak már kényelmetlen lehet ennyit ülni.
Mozart: A-dúr Klarinétötöséből következett két tétel (II., IV.) Sólyomi Pál, és a már említett muzsikusok előadásában. Fontos megemlítenem, hogy a muzsikusok nagy örömmel és lelkesedéssel vállalták ezt a plusz feladatot, pedig a havi zenekari programunk nagyon zsúfolt, sok koncert, és nehéz zeneművek megtanulása mellett vállalták a felkészülést a kismama koncertre.
Szünetben teával kínáltuk a résztvevőket, és nagy örömömre már ekkor sokan jöttek hozzám beszélgetni, örömüket megosztani, hogy ebben a kellemes, közvetlen hangulatú hangversenyen részt vehetnek.
A második részben hárfa volt a kísérő hangszer, először egy Debussy műben Tóth Balázst (brácsa) kísérte Bábel Klára, majd két Bach tétel következett, C-dúr szonáta I. tétel és Esz-dúr szonáta III. tétel, melyben én fuvoláztam.
A zene befogadásának több szintje van. Első hallásra a hangulata ragad meg. Lassú, vagy élénk, táncos, esetleg álmodozó stb. Ismételt meghallgatások során már megismerjük a mű szerkezetét, ha visszatérés van benne, már felkészülten várhatjuk az ismerős dallamokat, esetleg hangnemi változásokat is jobban felismerünk.
Kokas Klára mozgásos zeneérzékenység fejlesztő foglalkozásain megtanultam, milyen mélyebb megismerést, átélést tesz lehetővé, ha a hallgatott zenékhez spontán mozdulatokat adunk. Nem nevezném ezt táncnak, hisz ott az esztétikum is alapvető igény. Spontán mozdulatok, melyeket a zene indukál. A kottába leírt hangok síkban vannak, tánccal, mozdulattal együtt a térbe kerül, mélysége lesz, sőt, ha az időbeliséget is hozzá vesszük, négydimenziós alkotássá válik.
Utolsó zenénket háromszor játszottam el, megteremtve a lehetőséget a zene mélyebb megismerésére. (A hangverseny végén egy kismama ragyogó szemmel mesélte, hogy a baba figyelt az 1.,-2. eljátszás alatt, harmadszori eljátszásra pedig táncolni kezdett a pocakjában!)
Közös énekléssel zártuk a hangversenyt, egészen pontosan, a közönség dalolt az előadóknak – még kánonban is.
Felmerült az igény arra, hogy a várandós anyukák elhozhassák nagyobb gyermeküket is a következő Szeretethang koncertre. Erre örömmel megteremtjük a lehetőséget. Koncertlátogatáshoz szokott gyerekek együtt hallgathatják a muzsikát szüleikkel, de zenekari helységeink lehetővé teszik, azt is, hogy a gyerekek közel a szülőkhöz egy másik teremben valamilyen alkotással (rajzolás, festés) elfoglalják magukat. Az elkészült képeket a koncert végén mindannyian megcsodáljuk.
Tervezzük Vendégkönyv megnyitását, melybe a résztvevők beleírhatják élményeiket, tapasztalataikat, sőt reméljük, értesítenek bennünket babájuk világrajöveteléről is!
Innen már csak egy lépés a következő rendezvény, 0-3 éves korig szóló sorozat beindítása Babáknak – Mamáknak…már a nevét is tudom?
Budapest, 2008. február 4.